AMI ELMÚLT, ELMÚLT

AMI ELMÚLT, ELMÚLT

Ami elmúlt-, elmúlt,
Ne beszéljünk róla.
Tekintsünk előre,
Szebb jövőre várva.

A múlt, legyen a múlt,
Fájó és szép együtt.
Ami történt régen,
Ma csupán emlékünk.

Néha jó idézni,
Mindent újra élni.
A letűnt időket,
Nem lehet feledni.

Gyorsan menjünk tovább,
Ne horgonyozzunk le.
Rohanjunk a mába,
A jövőnk elébe.

Szép terveket szőjünk,
Harcoljunk is érte,
Hisz az idő halad,
Menjünk mi is vele.

Kinek nincsen terve,
Üres az élete.
Nincs miért harcolni.
Pató Pál (lesz) belőle.

Kinek nincs csillaga,
Szerelme se nincsen.
Éldegél magában,
S elhagyja az Isten.

Fohásza nem száll el,
Megértést nem várhat,
Hiába térdepel,
Imáit mormolva.

Haladjunk a korral,
Mindent áldozzunk fel,
Egy lap lehet létünk,
Tehát „szerencse fel”.

Gondoskodás jutott,
Annak ki született.
Törődés a neve,
A sok édes percnek.

Ábránd-, hiú álom,
Életünk rontója.
Szerencsénk véges lesz,
Mindent lerombolva.

Ne nézzünk semmibe,
A messzi távolba.
Hiába kutatunk,
Sült galamb országba.

Két kezünkben sorsunk,
Munka, s dolog benne,
Jövőnket alkotja,
Tegyünk tehát érte.

Ki lusta, tohonya,
Nem viszi semmire.
Egyszer rájön arra,
Megverte két keze.

Míg mások haladnak,
Ő egyre helyben jár.
Szomorú öregkor,
Köszönt egykor majd rá.

Mit tegyünk, kérdezzük?
Bánatosan mondjuk.
Rossz vágányon mentünk,
S kisiklott vonatunk.

Makó, 2021-01-08