KÖLTŐ LETTEM…

Költő lettem, s író vagyok,
Pihenésként zenét írok.
Rangom adta-, költészetem,
Ordó mégsem járt énnekem.

Elismerésem elmaradt,
Alkothatok-, az jutalmam.
Több mint ezer verset írtam,
Könyveimben mind benne van.

Sok gondolat van munkámban,
Benn lakozik álmaimban.
De még sokkal több van bennem,
Ha elmegyek-, mind elviszem.

Móricz Zsigmond regényeit,
Rózsa Sándor emlékeit,
Versekké átfabrikáltam,
Tájszólással újjáírtam.

Könyveimben ott lakoznak,
Egymás mellett sorakoznak.
Regényeim fantáziám,
Az is lehet, igaz talán.

Fantáziám csapongása,
Ábrándjaim minden napja,
Versszakokban ott hevernek,
Néha-néha visszatérnek.

Meséket is írogattam,
A hőseit kitaláltam,
Messze földre utaztattam,
Kalandokkal felruháztam.

Nótáimnak a szövege,
Mind-mind le van az jegyezve.
„Felmegyek az Úristenhez”,
Első nótám a kedvencem.

Rádiókban néha játsszák,
Cigányzenekarok, nótám.
Híres énekesek hangja,
Felhangzik az előadva.

Szép szavak, szók, szerelmesek.
Nótáimban felcsengenek.
Persze vidámak is vannak,
Amelyekre mulathatnak.

Koncerteztem néha napján,
Vidámságot tolmácsolván.
Nem henyéltem lustasággal
Inkább alkottam elánnal.

Múltam, jelenem és jövőm,
Ezekről szól mind a tíz könyv.
Megosztottam emlékeim,
Embertársaimmal azt mind.

Visszatértem őseimhez,
A múltamban enyéimhez.
Sírjuknál elbeszélgettem,
Néha könnyet is ejtettem.

Jelenemben jövőt látok,
Unokáim utaznak ott.
Vágyálmomnak hősei ők,
Róluk írok, versekben hőn.

Brúnót sem felejthetem ki,
Hűségéért megérdemli.
Kedvenc kutyám volt ő nekem,
Versemben nevemre vettem.

Minden, amit eddig írtam,
Talán kevés, vagy sok is az.
Mégis írok rendületlen,
Kevesebbet vigyek, majd el!

Makó, 2021-01-15