REINKARNÁCIÓ

Egyszer, ha megáll a szív,
Véget ér egy fejezet.
(A) lélek kezd vándorolni.
S gyászolnak az emberek.

Utolsó út-, gödör, vagy
Krematórium lehet.
Netán, folyóba szórnak,
És az lesz a nyughelyed.

Temetőkben sírhelyek,
Jelzik földi létedet.
Kik megállnak előtted,
Lehet-, könnyet ejtenek.

Megemlékeznek rólad,
Rád, koszorút is tesznek.
Halottak napja, ha van,
Gyertyákat is égetnek.

Vannak, kik nem felednek,
S vannak, kik elfelednek.
Az életed, hogy élted,
Terád úgy emlékeznek.

Rólad csak jót mondanak,
Halál után ez dukál.
A vétkek elmaradnak,
Hiszen már nincsen tovább.

Dicsérő szók kijárnak,
Sírkertekben nyugvóknak.
Erőltetett könnyek néha,
Nagy fájdalmat mutatnak.

Lelki üdvösségedért,
Gyászmiséket mondanak,
De nem ingyen-, jó pénzért,
Malaszttal felruháznak.

Hogyha fizetnek érted,
Harangok is szólanak.
Tudatják, hogy menetelsz,
Az ég felé, útban vagy.

Kárhozat jutott neked,
Ezt el nem kerülhetted,
Ha van-, feljutsz a mennybe,
Vagy pokol következhet.

Az évek, ahogy telnek,
Hozzád ritkábban mennek.
Lelkükben eltemettek,
Örökre a múlt leszel.

Ilyen egyszerű minden,
S megnyugszik most a család.
Nem siratnak már többet,
Ha, hagyatékod osztják.

Hajba is kapnak néha,
Ha többen örökölnek,
Pereskednek, a házad,
Bírósági ügy is lesz.

Így a testvérek néha,
Többé már nem beszélnek.
Mindent akartak volna,
De osztozkodni kellett.

Te nyugszol odalenn már,
Míg éltél, csak dolgoztál.
Biztatott is a család,
Hogy minél többet hagyjál.

Sírhelyed így árva lesz,
Nincsen, aki gondozza.
Ez jutott ki teneked,
Jótettednek (ez) jutalma!

Makó, 2021-01-26