A MAKÓI ZSIDÓK
A II. Világháború borzalmaihoz tartozott a makói zsidóság embertelen körülményeihez juttatása, és emberi méltóságuktól való megfosztása, majd sokak meggyilkolása.
Kis gyermekkoromtól fogva kapcsolatban álltam a zsidó családokkal, és azok gyermekeivel.
A zsidóiskolák felszámolása után, az Általános Iskola felső osztályaiban a következő zsidó osztálytársaim voltak:
Krömer Robert, Gombó Manó, Arsch Arnold, Guttmann Ottó, Geigner Vera, Rorzemberg Judit, Tettembaum Mór. A felsorolt zsidó osztálytársaink tökéletesen beilleszkedtek az osztály, és az iskola közösségébe, és egyenrangú kapcsolat alakult ki velük.
Az Általános Iskola elvégzése után szüleikkel kivándoroltak Makóról, és azóta semmit sem tudok róluk.
Makón közel hatezer zsidó élt a negyvenes években.
Staniszlavich Miklós Makó (Csanádi) püspök földesura 1743 körül telepítette le az első zsidó családokat a város központjában lévő Nagy-zsidó, (Deák Ferenc) és Kis-zsidó (Eötvös) utcákban
1920-ban 2380fő élt a városban.
Felekezeti hovatartozásuk értelmében: neológ, ortodox, chszid tagoltság alakult ki közöttük.
Ekkor adott a Püspök engedélyt a görög katolikus ruténok letelepedésére is.
1747-ben 224 zömmel ruszin (rutén) család 150 zsellérházban lakott.
A helybeliek oroszoknak nevezték őket, ennek következtében a Görög Katolikus Temetőt még ma is sokan orosz temetőnek nevezik.
Zsinagógák: Az Eötvös utcai Ortodox templom 1895-ben épült.
A férfiak imatermétől faráccsal elválasztott kétszintes női karzat választja el a férfiakat, és nőket.
Az udvarban rituális fürdő kapott helyet.
Szintén az udvaron van a holokauszt áldozatainak emlékhelye.
Neológ zsinagóga mór-szecessziós stílusban épült 1911-14 években, Bauhom Lipót terve alapján. 1965-ben lebontották. MSZMP székház épült a helyére.
Sutuközi chszid templom, mely szintén lebontásra került.
Temetők: 1740-1810-ig a Kossuth – Sírkert utcasarkon lévő lezárt kegyhely, ahol a sírkövek általában, homokkőből készültek.
Hársfa utcai temetőt 1810-1856-ban létesítették, háromhektáros területen.
Ma egyetlen emlékmű létezik, a többit ellopták, elhordták.
Jángori temetőt 1856-ban hozták létre Makótól három kilométerre.
A bejárattal szemben a mártírhalált halt főrabbi cáddiként tisztelt: Mose Vorhandnak (1880-1944) sírja látható.
A háború után zarándokhellyé vált. 2002-ben felújították a síremléket.
- március 19-én a német megszállást követően a magyar hatóságok a zsidótörvénynél is, súlyosabb korlátokat léptettek életbe.
Makón Bécsy Bertalan polgármester saját hatáskörében szabályozta a zsidó tisztviselők, és az ügyfelek kapcsolatát, valamint kitiltotta a zsidókat a Horthy Parkból (Petőfi Park)
Később Ferenczy Béla alispán gettót jelölt ki a zsidók részére.
Először a Honvéd városrészben, majd véglegesen a belvárosban a régi zsidó fertály területén.
A történelmi gettóban Makóról, és környékéről 1600 főt tartottak fogva.
A kerítés nélküli gettót, rendőrök, és csendőrök őrizték.
1944-ben felszámolták ezt a gettót, és az újszegedi futballpályára hajtották a fogvatartottakat, ahol sátrakban szállásolták el őket.
Akiknek nem jutott sátor, azok a szabad ég alatt lakhattak.
Innen a szegedi téglagyári gyűjtőjébe kerültek.
Az ide koncentrált 8000 zsidót három szakaszban szállították el.
Az első transzport Auschwitzba ment, ahol a szelektálás után a gyermekeket, és az öregeket azonnal meggyilkolták, a többieket rabszolgaként dolgoztatták, a túlélésük esélytelen volt.
A második transzport a Bécshez közeli strasshofi átmenő táborba került, ahonnan az ausztriai fiók-táborokba vitték őket. Ezekben a táborokban rossz körülmények között dolgoztatták a zsidó foglyokat, de volt esélyük a túlélésre.
A holokauszt idején 1200 makói zsidót gyilkoltak meg!