RÁKOSI MÁTYÁS KORA
A II. Világháború befejezése után a Rákosi rendszer következett, mely időszak egész iskoláskori életemre rányomta a bélyegét. A személyi kultusz hatására a magyar emberek sokasága ellen pert indítottak, vagyonuktól megfosztották, sokakat kivégeztek, börtönbe zártak jogtalanul.
Jellemzőek voltak a radikális perek, vallatások, megalázások, kínzások.
Budapesten jelenleg is meg lehet tekinteni a Terror Házat, ahol a legbrutálisabb kínzásokkal történtek a vallatások, nagyon sok esetben ártatlan embereket kínoztak halálra. A kínzóeszközök, kiállítása tanúskodik a letűnt kor túlkapásairól.
Kialakult az önkényuralom, melyet a sztálini kor magyarországi vérengzésének is lehet tekinteni.
E sajnálatos kornak Rákosi Mátyás volt a végrehajtója, mint a Magyar Kommunista Párt, majd a Magyar Dolgozók Pártjának főtitkára, miniszterelnök.
Az idősebbek még emlékezhetnek a makói eseményekre: (melyek országosak is voltak) Kulákperek, államosítás, a parasztság földtulajdonától való megfosztása, TSZ-ek szervezése, magán üzemek felszámolása stb. akár verés árán is.
A túlkapásokra két példát említenék meg, mely családunkat is sújtotta: Anyám üzletét bezárták, elvették, és felkerült a kuláklistára, holott szegény sorból tornázta fel magát odáig, hogy sok munka árán az átlagnál valamivel jobb körülményeket tudott biztosítani a családnak, és a nála dolgozó szegényeknek.
Tatám, mint postás az évek során az összekuporgatott kevéske jövedelmükből vásárolt két hold földet, hogy öreg napjaikra legyen megélhetésükhöz egy kis segítség.
Elkobozták, minden kártérítés nélkül.
Kuláknak kiáltották ki már az öt, tíz hold földdel rendelkező egyszerű parasztembereket is.
A legtöbbjüket szinte teljes vagyonelkobzásra ítélték. Kocsijától, lovaiktól, földművelő gépeiktől megfosztották.
Érettségi után három napig voltam a makói tanács adócsoportjának végrehajtója. Mint új dolgozót beosztottak egy régi hölgymunkatársuk mellé, betanulás céljából.
Egyetlen foglaláson vettem részt: Egy kuláknak nyilvánított idős házaspárhoz mentünk ki foglalni, mivel nem tudták az adójukat befizetni. Miután beengedtek lakásukba elszomorító látvány tárult a szemem elé. A kis parasztházban, az utcai szobában volt berendezés a többi teljesen üresen állt. Az utcai szoba berendezése: egy asztal, két szék, két ágy, egy kétajtós szekrény és egy kályha. A konyhában egy sparhelt, és egy polc kevéske edénnyel.
Miután szemrevételeztük a látottakat, elköszöntünk és távoztunk. Az udvaron volt egy góré, amelyben kb. öt mázsa kukorica volt látható. Miután kiértünk az utcára, társam elkészített egy jegyzőkönyvet, amelyben lefoglalta az ötmázsányi kukoricát, (melyet pár nap múlva elszállítottak) és kérte, hogy írjam alá. Miután megtagadtam az aláírást, kijelentettem, hogy ez gazemberség, hisz ennél nagyobb nyomorban már nem lehet élni. Ebből a kijelentésemből vita lett közöttünk, amit azzal zártam, hogy felültem a kerékpáromra otthagyva a társamat, és másnap kiléptem az adóhivatal köteléklékéből. A jegyzőkönyvet egyedüli aláírással nem lehetett érvényesíteni, ezért benn az irodában valaki aláírta így a rekvirálás után megfosztották a két öreget az utolsó vagyonuktól is. Ezt onnan tudom, hogy pár nap múlva visszamentem az öregekhez, és elmeséltem a történteket, miután sírva mondták, hogy elvitték a kevéske kukoricájukat is.
E nyomor előidézőjét, Rákosi Mátyást éltetni, ünnepelni voltak kötelesek ünnepségek, összejövetelek, politikai előadások, felvonulások alkalmával.
Mint általános iskolások kitettünk magunkért, és az iskolai ünnepségen lestük, hogy mikor hangzik el Rákosi elvtárs neve. Ha ez megtörtént olyan szűnni nem akaró éljenzést, hangorkánt, tapsot produkáltunk, hogy sokszor majdnem botrányba fulladt a rendezvény.
A tanárok tehetetlenek voltak, mert ha felelősségre vontak volna bennünket, akár komoly eljárás is indulhatott volna ellenük.
Egy, május elsejei felvonulás alkalmával a felvonulókat pontozták, értékelték.
Az iskolák közötti felvonulást nyolcadikos csapatvezetőnk Fedor Attila elmés jelmondatával nyertük meg, (Aki később a megyei Bírósági Kamara elnöke lett) amit a zsűri előtt orkánszerűen elordítottuk: „Vörös zászló győzni fog, Titó pedig lógni fog”. Hurrá! (Ehhez annyit szeretnék hozzáfűzni: Fedor Attila nagyszüleit, mint kulákokat szintén kifosztották mindenükből)
Ugyan ekkor a vállalati felvonulás győztese egy csasztuskának köszönhette az előkelő díjazást.
Két dolgozójuk beöltözött Titónak, (Láncos kutya) és Frankónak, majd elénekelték a zsűri előtt: „Én vagyok a Titó marsall, te pedig a Frankó, Európában nincsen még két ilyen fajankó”.
Ezt követte a csoport ovációja.
Ehhez hasonló ünneplésbe kellett részesíteni a nagy diktátort, aki nyomorba döntötte az országot, megszüntette a magántulajdont, és rettegésbe tartotta az emberiséget.
Ki is volt Rákosi Mátyás?
Idézet a magyar életrajzi lexikonból!
Rákosi (Róth) Mátyás egy Adai zsidó szatócs sokadik gyermekeként látta meg a napvilágot, 1892. március 9-én. Később a Magyar Kommunista Párt, majd a Magyar Dolgozók Pártjának főtitkára, miniszterelnök.
Elvégezte a Keleti Akadémiát, mely után tisztviselő lett.
1910-ben belépett az SZDP-be, tagja lett a Galilei Körnek.
1912-1914 között Németországban, majd Angliában dolgozott.
Az első Világháborúban, mint katona, orosz fogságba esett, ahol bekapcsolódott a magyar hadifoglyok forradalmi szervezkedésébe.
1918 májusában tért haza, novemberben csatlakozott a KMP-hez, és vidéki titkára lett.
- február 20-án a KMP vezetőivel együtt letartóztatták.
A Tanácsköztársaság idején kereskedelmi népbiztos helyettes (márc. 21 – ápr. 3.), majd a szociális termelés népbiztosa. (ápr.3-tól – jún. 24-ig)
Rész vett a Vörös Hadseregnek cseh intervenció harcaiban; a Vörös Őrség országos parancsnoka (júl. 3- 31-ig) volt.
A Tanácsköztársaság bukása után Ausztriába emigrált (aug. 1.), ahol internálták, majd kiutasították.
1920-tól a Szovjetunióban a Kommunista Internacionálé (Komitern) végrehajtó bizottságának munkatársa, 1921-től titkára.
A komiter II. kongresszusán (Moszkva, 1920. júl. 23. –aug. 7) s beszámolt a Tanácsköztársaság tapasztalatairól.
1924 végén Magyarországra küldték illegális pártmunkára.
A KMP bécsi I. kongresszusa (1925. aug. 18-25.) a központi bizottság tagjaivá választotta. - szeptemberben letartóztatták, előbb statáriális, majd nemzetközi tiltakozó mozgalom hatására polgári bíróság elé állították, amely 8 és félévi fegyházra ítélte. (1926. aug. 4.)
Büntetésének letelte után (1934. ápr. 24) nem engedték szabadon, a Tanácsköztársaság idején folytatott népbiztosi tevékenységéért ismét bíróság elé állították. (1935. jan. 21.)
Életét a nemzetközi tiltakozó mozgalom mentette meg, s életfogytiglani fegyházra ítélték. (1935. febr. 8.)
A szovjet kormány kezdeményezésére a cári csapatok által zsákmányolt 1848-1849-es honvéd zászlóért cserébe kiadták a Szovjetuniónak. (1940. okt. 31.)
1941-44-ben, a Szovjetunióban élő kommunista emigráció vezetője lett, és a magyar hadifoglyok között folyó antifasiszta politikai munkát irányította, és szerkesztette a moszkvai Kossuth Rádió adásait. - januárban hazatért és a MKP kommunista párt főtitkára lett.
A nemzeti főtanács tagja (1945 nov. 2. – dec. 7.) miniszterelnök helyettes – államtitkár.(1945. nov. 15 – 1949. szept. 5.)
A miniszterelnöki teendőket ideiglenesen ellátó államminiszter (1946. febr. 1. – febr.4.)
A miniszterelnöki teendőket ellátó miniszterelnök helyettes (1947. május 13. – máj. 31.) volt.
Az MKP-MSZMP egyesülése (1948. jún. 13.) után az MDP főtitkára, majd 1953. jún.-tól a párt első titkára.
A minisztertanács elnöke (1952. aug. 4. – 1953. júl. 4.)
A népi demokratikus forradalom győzelméért, a proletárdiktatúra kivívásáért, a szocialista építés megkezdéséért folyó harc időszakaszában a párt népszerű vezetője volt. A munkásmozgalom megteremtése után személye körül kultuszt alakított ki, súlyos politikai hibákat követett el. Szektás irányvonala a politikában, dogmatikus állásfoglalásai az ideológiában, gazdaságpolitikai voluntarizmusa katasztrofális károkat okoztak, megrontották a párt és a tömegek kapcsolatát. Döntő felelősség terheli a törvénysértő perekért, amelyeket kezdeményezett, és amelyeknek ártatlan emberek tömegei, köztük a munkásmozgalom harcosai sorra estek áldozatul, ártatlanul. A szocialista építéssorán elkövetett hibáit az MDP Központi Vezetőségének 1953. jún. 27-28-i ülése bírálta meg. A jobboldali elhajlás elleni harcra való hivatkozással megkísérelte a szektás-dogmatikus politika visszaállítását. (1955. márc.)
Mivel gátolta a törvénysértő bírósági eljárások felülvizsgálatát, igazolni igyekezett korábbi hibás cselekedeteit, útját állta a szektás-dogmatikus politikai következményei felszámolásának, az MDP Központi Vezetőségének 1956. júl. 1-2-i ülése leváltotta első titkári tisztségéből, és kizárta a Politikai Bizottságból. - júl.-tól haláláig a Szovjetunióban élt.
A forradalom után párttagsági jogait felfüggesztették.
Az MSZMP Központi Bizottságának 1962. aug. 14-16-i ülése tevékenységének, magatartásának mélyreható bírálata alapján kizárta a párt tagjai sorából.
Rákosi Mátyás 1971. február 5-én halt meg hosszantartó súlyos betegségben a Szovjetunió moszkvai Gorkij kórházában. Hamvait a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.
Felesége a Jakut származású szovjet állampolgár Fenya Kornyilova Moszkvában maradt, és ott is halt meg.