MINDSZENTY (PEHM) JÓZSEF

Mindszenty József (1892-1975) bíboros, esztergomi érsek, Magyarország első hercegprímása, aki többször felemelte a szavát a vallásuk, anyanyelvük, nemzetiségi hovatartozásuk miatt üldözöttek érdekében.
Felhívta a figyelmét az Ideiglenes Nemzeti Kormány miniszterelnökének a Németországba történő deportálásokra, a szovjet fogolytáborokban uralkodó állapotokra, és a letartóztatott papokkal való rossz bánásmódra.
1945-47 között többször fellépett a felvidéki magyarok jogfosztása, és kitelepítése ellen.

Eredeti neve Pehm József volt, amelyet 1942-ben változtatott Mindszentyre.
Paraszt család gyermeke. Középiskoláit és a teológiát Szombathelyen végezte.
1915-ben szentelték pappá.

  1. január 26-tól a zalaegerszegi Főgimnáziumban hittanár.
    A Tanácsköztársaság idején internálták.
    1919-1944-ig a zalaegerszegi Mária Magdolna plébánia vezetője.
    Meghatározó egyénisége volt a város közéletének.
    Ferences Kolostort, és templomot építtetett.
    Notre Dame apácarend anyaházat, papi otthont, plébániákat, elemi és polgári iskolát, és tanítóképzőt hozott létre.
    1921-től kerületi esperes, 1927.től püspöki biztos.
  2. márciusban 27 év után hagyta el a várost.
    Serédi Jusztin veszprémi püspökké szentelte.
  3. május 23-án a Maros-menti Mária-napok rendezvénye miatt a Makóra érkező Mindszenty József meglátogatta a megyébe telepített felvidékieket.

Makói szentmiséjén több száz Pitvarosra telepített vett részt.
Ennek hatására ellátogatott Pitvarosra, ahol több mint 700-an fogadták a főpapot.
Beszédében a magyar egyház által elítélt hitleri zsidóüldözésekhez hasonlította a kitelepítéseket, a csehszlovákiai magyarokét éppúgy, mint a magyarországi németekét.
Szóvá tette, hogy Csehszlovákiában deportálják, vagy kiűzik a kereken 700ezer létszámú magyarságot, arról a helyről, ahol ősei már közel ezer esztendeje éltek zárt tömbben.
Ezen felhívása 1947. október 2-án kiadott pásztori körlevélben lett közzétéve a híveknek.
Még ebben az évben memorandumot nyújtott be a nyilas kormányhoz, amely több dunántúli főpásztor nevében kérték, hogy a Dunántúlt ne tegyék a harcok színterévé.

  1. november 27-én, 26 papjával együtt letartóztatták.
    Kiszabadulása után 1945. október 2-án XII. Pius pápa esztergomi érsekké nevezte ki.
  2. december 26-án a Köztársaság megdöntésére irányuló bűncselekmény vádjával letartóztatták, és életfogytiglani fegyházra ítélték.
    Felsőpetényben volt házi őrizetben.

1956-os forradalom kiszabadította, de november 4-én az Amerikai Egyesült Államok nagykövetségére kényszerült menekülni.

  1. szeptember 28-án elhagyta Magyarországot, és Bécsben telepedett le.
    1974-ben hivatalisan is felmentették az egyházmegye kormányzása alól.
    Bécsben hunyt el, 1975-ben, és Máriazellben temették el.
    Végakarata értelmében 1991. március 4-én helyezték el hamvait az esztergomi Bazilika Kápolnában

Mikor elérkezett a nagy nap több mint száz lovas kíséretében megjelent Mindszenty hercegprímás hintaja. A kocsiút szélén rengetek ember állt és tapssal fogadták a főpapot.
Sem azelőtt, sem azóta Makón annyi ember még nem vett részt valamilyen ünneplésen.
A régi május elsejei felvonulások sem közelítették meg létszámban az egyházi összejövetelt.
A katolikus templomban misét tartott azoknak, akik befértek a templomba.
Mikorra a misének vége lett, felsorakozott a bejárat két oldalán a Szívtestőr Gárda, és kezünket imára kulcsolva néztük, ahogy elhaladt előttünk, majd kocsijába ülve folytatódott a menet Szeged felé.
Sokáig nem értettem, hogy miért ünneplik ennyire, mivel nagyon csúnya ember volt.
Felnőtt koromban hallottam egyszer, hogy a prímásnak mindenre kiterjedt a figyelme, még az áldásosztás közepette is.
Az áldásosztást olyan jól osztotta be, hogy az MSZMP székháza előtt haladtában, pont a másik oldalt áldotta meg, nem pedig a pártházat, amely valamikor a nyilasvezér Szőllősi gyógyszerész patikája volt
Mindszenti hercegprímás makói látogatásáról, még évek múltával is beszéltek.

Szólj hozzá!