TORNA A GIMIBEN

Vékony István általános iskolai testnevelő tanárunk kifogástalan alappal indított útnak bennünket a torna sportban, melynek hatására Sonkodi István, Kovács János és Bozsogi Attila (jó magam) pár hónap elteltével tagjai lettünk a gimnázium csapatának. A negyedik elsős csapattag a Bajza József Általános Iskolából érkezett Siket Sándor személyében.
A négy tehetséges tornászpalántával Tarjányi László testnevelő tanárunk – és egyben a Vasas Sportkör edzője – látva bennünk a jövő csapatát, rengeteget foglalkozott velünk, akiknek a testnevelési órákon sem kellett részt vennünk a foglalkozásokon, hanem kiválva az osztályból külön gyakorolhattuk a versenygyakorlatok egyes elemeit.
Ennek a megkülönböztetett elbírálásnak meglett az eredménye, mert már az első megyei középiskolás versenyen legyőztük a nagy rivális csapatát, a szegedi Radnóti Gimnázium tornászait.
A megyebajnokság megnyerésének hatására jogot formálhattunk a Budapesten megrendezésre kerülő országos bajnokságra.

A tanév megkezdése után, mivel sok barátom lakott a gimnáziumi kollégiumban, addig kérleltem szüleimet, hogy apámra való tekintettel (Ő volt az iskola és kollégium pénzügyi revizora) felvételt nyertem az intézménybe, ahová azonnal be is költöztem. A már bentlakó barátaim kérésére a kollégium kulcsáról készíttetett másolattal érkeztem meg, mely kulcsnak a későbbiekben fontos szerepe volt a baráti körömnek, egy-egy tiltott kiruccanás alkalmával.

Visszatérve a tornász mivoltomhoz, valamint a kollégiumigazgató hozzáállásához az országos bajnokságra való felkészüléssel kapcsolatosan, megjegyezném, hogy a verseny közeledtével a kötelező stúdiumi felkészülésekről egy órával korábban távozhattam, mely időt pihenésre használhattam fel, és ezzel az egy órával megnövekedett az éjszakai pihenés ideje.
Ebben az időben a mostani buszpályaudvar helyén lévő piactéren működött minden este 5 – 8-ig egy zenei stúdió, melyet rengeteg fiatal állt körül hallgatva a legújabb lemezek sikerszámait. Egyik leghíresebb lemezsztárnak számított a világhírűvé vált Tabányi Mihály harmonikaművész és zenekarának felvételei.
Ki tudja már, hogy hányadszor hallgattuk meg e csodálatos zenekar lemezeit, mikor reklámozni kezdték a Tabányi zenekar makói koncertjét?
Minden áron szerettem volna élőben hallgatni a zenekart, de esélyem sem volt arra, hogy kiengedjenek e koncertre, mivel az éjszakai órákban ért véget, nekem pedig biztosították a pihenést az országos bajnokságra.
„Az ördög nem alszik”, ahogy mondani szokás, és ennek hatására elhatároztam, hogy minden áron meg fogom nézni e kuriózumnak tekinthető előadást.

Az előadás estéjén megágyaztam az ágyamat, és az egyik gyengélkedőn alvó társam párnáját olyanformán helyeztem el takaróm alatt, mintha az ágyban aludnék.
A kollégiumot a kollégiumigazgató lakása előtt lehetett elhagyni, ezért lábújhegyen igyekeztem kiosonni a folyosóról.
Igazgatónk időnként szeretett kimaradozni barátaival, ezért, felesége mindig résen volt.
Ahogy becsuktam a folyosó ajtaját, kissé megnyikordult. Én az esti szürkületben éppen a kaput zártam ki, (Saját kulcsommal) mikor kivágódott a folyosó ajtaja, és harsányhangon rám rivallt az igazgató felesége: „Gyere vissza te piszkos csavargó”. Kényszeredetten megfordultam, és mikor meglátott, „Bocsásson meg azt hittem a férjem” – mondta, és visszament a lakásukba.
Szerencsére az igazgató úr nem hallhatta meg felesége magánszámát, így zavartalanul távozhattam.

Végre kint voltam a kollégiumból, és Cimbi barátom várt a megbeszélt helyen. Ezután már csak az volt a nagy kérdés, hogyan jutunk be a koncertre jegy nélkül?
A régi Hagymaház színháztermének emeleti részén volt egy terasz, ahol a szünetben rágyújthattak a nézők. Jól ismerve a szokásokat tudtuk, hogy az előadás megkezdésekor a becsengetést követően eloltják a villanyokat.
Az udvari bejárati kaput két nagyméretű téglaoszlop tartotta, amelynek tetejéről, Cimbi vállairól, mint jó tornász könnyedén felmásztam a teraszra, majd felsegítettem Cimbit is.
A teraszról a legnagyobb nyugalommal besétáltunk, mivel tudtuk, hogy a műsor kezdete előtt Puskás néni (Jegyszedő) kívül áll egy ideig az ajtó előtt, az esetlegesen elkésők elkalauzolása érdekében.
Az erkélyen két sor ülőhely volt, melyek mögött az érdekesnek kínálkozó előadásokon, sokan álltak a ház aktivistái közül. Így nem tűnt fel senkinek a két illegálisan bejutott látogató.
Mi a terasz felöli fal mellett álltunk meg a jegyszedőtől távol. Előttünk egy üresen maradt szék állt. Mikor már egy ideje ment a műsor, óvatosan hátrahúztuk a széket, és megosztva ketten ültünk rá.
Kissé kényelmetlenül, de mégis ülővendégként nézhettük, hallhattuk a világhírű zenekart. (Tabányi Mihály harmonika, Turán László zongora, Balogh Géza gitár – Hawaii – gitár, Kovács Gyula dob, Pege Aladár bőgő, Gerard Laboch ének)