AZ 1956-OS FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC

Előzmények
● 1953. III. 5-én meghalt Sztálin, az SZKP (Szovjet Kommunista Párt) főtitkára, utóda 1953-64-ig Nyikita Hruscsov lett. Megkezdődött a szovjet külpolitikában egy nyitási, enyhülési folyamat. Ennek hatására Moszkvába rendelték a magyar vezetőket, és Rákosit leváltották a miniszterelnökségről (1952-53), helyette 1953-55-ig Nagy Imre lett az új miniszterelnök. 1955-ben újra Moszkvába rendelték a magyar vezetőséget, most Nagy Imrét marasztalták el. Az új miniszterelnök Hegedűs András lett (1955-56). Hamarosan kiderült, hogy a sztálinista vezetéshez már nem könnyű visszatérni.
● 1956 júliusában Rákosit még az MDP (Magyar Dolgozók Pártja) éléről is eltávolították, utóda Gerő Ernő lett (Rákosi 4-es fogatának gazdasági irányítója).
● 1956 szeptemberétől ellenzéki pártok híján, az egyes civil szerveződések kezdtek erőteljes politizálásba az új vezetés ellen. Magyar Írók Szövetsége, Petőfi Kör, követelték Rákosi felelősségre vonását és Nagy Imre visszatérését (tiltakozási fórumuk: Irodalmi Újság, Hétfői Hírlap).
● 1956. október 6-án újratemették Rajk Lászlót és társait, az esemény 200 ezer fős tüntetésbe torkollott, ahol az egyetemisták ÁVH- és sztálinista-ellenes jelszavakkal léptek fel.
● 1956. október 16-án, SZEGEDEN megalakult a MEFESZ (Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetsége), az első párttól független ifjúsági szervezet.
● 1956. október 22-én már a bp-i, miskolci, pécsi és soproni egyetemisták is gyűléseket tartottak és csatlakoztak a MEFESZ-hez. A bp-i Műegyetem gyűlésén a diákok 14, ill. 16 pontba foglalták követeléseiket, melyek magukban foglalták a többpártrendszeren alapuló demokráciát és a nemzeti függetlenséget is. Ezzel a diákság programja lett a forradalom programja is egyben. Úgy határoztak, hogy másnap hangot adnak követeléseiknek, és szolidaritási tüntetést tartanak a lengyelek mellett is. Hozzájuk csatlakozott a Petőfi Kör.
A lengyel kérdés
● Poznanban 50 ezer munkás tüntetett kenyérért és szabad választásokért. A biztonsági erők szétverték a demonstrációt. Megingott a lengyel pártvezetés; Gomulka lett a párt első embere. Moszkva Gomulka megválasztásának esetére fegyveres beavatkozást helyezett kilátásba.
Október 23-a
● Reggel visszaérkezett Jugoszláviából a pártvezetés, több mint egy hetet töltöttek ott, hogy rendezzék a korábbi ellenséges viszonyt. A pártvezetés először a tüntetés betiltása mellett döntött, de fél háromkor mégiscsak engedélyezték. Nagy Imre, akit okt. elején visszavettek a pártba, a tüntetés ellen foglalt állást.
● Délután 3 órakor megkezdődött a tüntetés, két helyszínen zajlott:

• Pesten a Petőfi szobornál (Március 15-e tér) Sinkovits Imre színművész elszavalta a Nemzeti dalt és fölolvasták a 16 pontot.
• Budán az egyetemisták a Műegyetemnél gyülekeztek, és a Bem téren egyesült a két tüntetés. A Bem-szobornál megszületett a forradalom jelképe: a lyukas nemzeti zászló, amelyből kivágták a szovjet típusú címert. Veres Péter (Magyar Írók Szövetségének elnöke) ismertette a Magyar Írók Szövetségének kiáltványát, és Bessenyei Ferenc színművész elszavalta a Szózatot. A tüntetők a lengyeleket éltető, Rákosit és Gerőt kárhoztató jelszavakat kiáltoztak, később pedig már a szovjetek kivonulását is követelték.
  (A történtekkel egy időben Cegléd és Székesfehérvár felől megindultak a szovjet páncélosok a főváros felé).
• A tömeg a Bem térről átvonult a Kossuth térre, Nagy Imrét akarták hallani, aki a pártvezetés nyomására (2 órás várakozás után) mondott egy, a népnek csalódást okozó beszédet, majd hazatérésre szólította fel, a több mint 200 ezres tömeget.
  A forradalom
  ● A tüntetők egy része a Kossuth térről a Sztálin-szoborhoz ment (Felvonulási tér, Dózsa György út), amit fél tízkor ledöntöttek. A szobrot bevontatták a Blaha Lujza térre, és ott szétdarabolták.
  ● A tüntetők másik csoportja a Rádióhoz vonult (Bródy Sándor utca), és követelték a 16 pont beolvasását; amit visszautasítottak. Gerő este 8 órakor provokatív hangú beszédet mondott, melyet a rádió sugárzott. A pártvezetés katonákat és ÁVH-sokat vezényelt a Rádió védelmére. A katonák egy része átadta a fegyverét, vagy maga is beállt a forradalmárok közé. Az ÁVH tüzet nyitott a Rádiót birtokba venni akaró tömegre. Az épület a felkelők kezére került hajnalra. A vezetés a rádióadásokat áthelyezte a Parlamentbe. A pártvezetés a történtek hatására úgy határozott, hogy ismét Nagy Imre lesz a miniszterelnök. 
  ● Az éjszaka folyamán megérkeztek a páncélosok, és megkezdték a harcot a felkelőkkel. A felkelők, hogy fegyverhez jussanak laktanyákat, rendőrőrsöket, fegyvergyártó üzemeket fosztottak ki, illetve foglaltak el. A Molotov-koktélok alkalmazásával sikeresen vették fel a harcot a gyalogsági fedezet nélküli páncélosok ellen.
  ● A forradalom főbb helyszínei: Széna tér – Baross tér – Corvin köz – Mester utca – Angyal utca – Tűzoltó utca. A forradalom kiterjedt az egész ország területére.

Október 24-e
● A Parlament épületébe költöztetett Rádió ellenforradalmi bandák támadásáról, Nagy Imre miniszterelnöki kinevezéséről és a magyar kormány kérésére szovjet alakulatok beavatkozásáról adott hírt. A történteket ellenforradalomnak tekintették.
Október 25-e
● Délelőtt fegyvertelen tüntetők vonultak a Parlament elé, s közben barátkozni kezdtek néhány szovjet páncélos legénységével. 11 órakor karhatalmi erők és a szovjet egységek golyózáport zúdítottak a tüntetőkre, több mint 50-en meghaltak, rengeteg volt a sebesült. Mindenki biztosra vette, hogy a mészárlást az ÁVH követte el, így az irántuk való gyűlölet csak fokozódott.
● A szovjet vezetés (Budapesten tartózkodó két magas rangú tagja: Mikojan és Szuszlov) leváltotta Gerőt, és Kádár Jánost helyezték a párt élére.
● A tüntetők a középületekről eltávolították a vörös csillagot és a vörös csillagos címert. Egyértelmű volt, hogy az ország demokráciát és függetlenséget akar.
Október 26-a
● A harcok kiterjedtek az egész országra. Ekkor volt a mosonmagyaróvári sortűz, melynek közel 100 halálos áldozata volt.
● Általánossá vált a sztrájk, a munkástanácsok, forradalmi bizottságok alakultak, amelyek kezükbe vették a helyi közigazgatást.
● Felgyorsult a hadsereg szétesése, Maléter Pál honvédségi ezredes (a Kilián laktanya parancsnoka) tűzszünetet kötött a forradalmárokkal.
● A kommunista ellenzék két meghatározó tagja: Losonczy Géza és Donáth Ferenc megjelentek a központi vezetőség ülésén, és követelték a történtek forradalomként való értékelését + a kormány kössön fegyverszünetet a felkelőkkel. Az ülésen résztvevők ezt elutasították, de elfogadták az új kormánylistát, mely bizonytalan lépés volt a koalíció irányába.

A forradalom győzelme
Október 27-e
● Nyilvánosságra hozták az új kormánynévsort, a két ismert kisgazda politikus (Kovács Béla és Tildy Zoltán) bevétele a kormányba a készülődő politikai fordulat első jele volt.
● A harcok országszerte tovább folytatódtak, felkelők százai vesztették életüket. A pártvezetés tűzszünetet határozott el, s a történteket forradalomnak és szabadságharcnak nyilvánította.
Október 28-a
● Nagy Imre rádióbeszédet mondott; nemzeti és demokratikus mozgalomnak nevezte a történteket. Bejelentette, hogy a szovjet csapatok elhagyják Budapestet, és tárgyalások kezdődnek az országból való kivonulásukról. Feloszlatják az ÁVH-t, amnesztiát hirdetnek, és március 15-ét nemzeti ünneppé nyilvánítják. Ígéretet tett a TSZ mozgalom megszüntetésére és az általános fizetésemelésre.
● Összeült az ENSZ Biztonsági Tanácsa a magyar kérdés megvitatására. Az ENSZ-ben még sokszor esett szó a magyar forradalomról, de a SZU vétójogával, minden hazánkra kedvező javaslatot elutasított.
● Megalakult a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága (valamennyi jelentős értelmiségi csoportot magában foglalt) + az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság is, kezdeményezésükre létrehozták a forradalmi kormányhoz hű karhatalmat, a Nemzetőrséget.
Október 29-e
● Megkezdődött az ÁVH lefegyverzése és laktanyáinak átvétele. A rendőrség, a hadsereg és a szabadságharcosok képviselői, létrehozták a Forradalmi Katonai Bizottságot.
A nemzetközi reakciók
● Október 29-én Tito (jugoszláv) és Gomulka (lengyel) üdvözölték a változtatásokat, bár hangot adtak a nemtetszésüknek is.
● A Szabad Európa Rádió egyértelműen bátorította a felkelőket a további harcokra.
● Október 29-én vált ismertté, hogy izraeli csapatok, egyiptomi támaszpontokat támadtak meg a Szuezi-csatorna térségében.
● Az USA arról tájékoztatta az SZU-t, hogy Mo-ot és Lo-ot nem tekinti lehetséges katonai szövetségesének. Ezt az SZU úgy értelmezte, hogy szabadon beavatkozhat Mo-on.
Október 30-a
● Nagy Imre rádióbeszédében bejelentette: az egypártrendszer megszüntetését és a négypárti koalíció helyreállítását (két munkáspárt: MDP + MSZDP és a két parasztpárt: FKGP + NPP). A változások megnyugtatták az országot, megvalósultak a forradalmi követelések.
● Este kiszabadították házi őrizetéből Mindszenty József bíborost.
● Megbízták Király Bélát, hogy az általa vezetett Forradalmi Karhatalmi Bizottság vonja egységes parancsokság alá a hagyományos fegyveres erőket (honvédség, rendőrség, határőrség), valamint az egyéb a forradalom idején szervezett nemzetőrségeket.
Október 31-e
● A kormány bejelentette: tárgyalások kezdődtek a Varsói Szerződésből való kilépésről, a szovjet csapatoknak el kell hagyniuk az országot, október 23-át nemzeti ünneppé nyilvánították.
● Nyilvánvalóvá vált az is, hogy újabb szovjet páncélosok érkeznek hazánkba, a SZU a Mo elleni katonai beavatkozás mellett döntött.
November 1-je
● Körülzárták a szovjet páncélosok a magyar repülőtereket. Nagy Imre magyarázatot kért a szovjet nagykövettől, de továbbra is csak biztonsági okokra hivatkoztak. A miniszterelnök követelte a csapatok azonnali kivonását és bejelentette Mo semlegességét.
● Kádár megalakította a kommunisták új pártját, az MSZMP-t (Magyar Szocialista Munkáspárt). Majd Jurij Andropov, szovjet nagykövet utasítására Moszkvába ment.
● A munkástanácsok a munka felvételére szólítottak fel mindenkit.
November 2-a
● (Péntek) Elcsendesedtek a harcok, indult a munka és a közlekedés.
November 3-a
● Átalakították a kormányt, létrehoztak egy kibővített, 11 fős államminiszteri kabinetet (MSZMP, FKGP, MSZDP 3-3, egykori NPP, most Petőfi Párt 2 fő).
● Maléter Pál (frissen kinevezett honvédelmi miniszter) vezette magyar küldöttség tárgyalásokat folytatott a Parlamentben a szovjetekkel csapataik kivonásáról, ez is része volt a szovjetek félrevezető akciójának. Majd a késő esti órákban a magyar küldöttség Tökölre ment (Magyarországi Szovjet Haderők Főparancsnoksága), hogy ott folytassák a tárgyalásokat.
Megtorlás – a második szovjet katonai intervenció
November 4-e
● Hajnalban ágyúdörgésre ébredt a főváros, a szovjet haderő hajnali 4 órakor támadást indított Budapest ellen. Az ország népe 5 óra 20 perckor Nagy Imre drámai rádiószózatából értesült a történtekről.
● Maléter Pált és küldöttségét – a nemzetközi hadijog durva megsértésével – letartóztatták.
● A jugoszláv nagykövet átadta a magyar vezetőknek Tito üzenetét, melyben menedéket ajánlott a jugoszláv nagykövetségen. Tito ajánlata kétszínű volt, még november 3-án egyeztetett Hruscsovval, h a szovjetek katonai beavatkozással megdöntik a Nagy Imre-kormányt, s ő maga javasolta, hogy Kádár János legyen az új kormány elnöke.
Nagy Imre és társai elfogadták az ajánlatot, bízva Jugoszláviában, de Kádárt nem fogadták el miniszterelnöknek. (November 22-én engedték őket el a nagykövetségről, majd a szovjetek családjaikkal együtt elrabolták, és Romániába hurcolták őket).
● Kádár lett az új miniszterelnök, ismertette ideiglenes Forradalmi Munkás-Paraszt kormányának névsorát.
● A szovjet alakulatok elérték a Parlament épületét, amelyben már csak Bibó István államminiszter maradt, aki kiáltványt fogalmazott meg és igyekezett azt, a nyugati követségekre eljuttatni.
● November 4-9. között folytatódott az ellenállás, sokan reménykedtek a nyugati segítségben.
● November 7-én Szolnokról szovjet tankokon megérkezett Kádár és kormányának tagjai Budapestre.
● Sorra alakultak az ellenállók szervezetei: Nagybudapesti Központi Munkástanács (nov. 14), a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsa (nov. 21. Elnöke Kodály Zoltán), Összegyetemi Forradalmi Bizottság (nov. 29.).
● December elején az MSZMP ellenforradalomnak nyilvánította az októberi eseményeket, egyre durvábban léptek fel a forradalom résztvevőivel szemben a rendszer fegyveresei, a pufajkások.
1957
● Január: folytatódtak a letartóztatások és megkezdődtek a kivégzések .
● Március: Kádár tárgyalásokat folytatott Moszkvában. Megállapodtak, hogy Nagy Imrét és társait bíróság elé állítják, cserébe viszont a szovjetek nem engedik vissza Mo-ra Rákosit és klikkjét. (Nagy Imrét, Maléter Pált és társait 1958. június 16-án végezték ki.).

● A világot megdöbbentette a forradalom szovjet eltiprása és a kegyetlen bosszúállás. Alberto Moravia olasz író azt javasolta, hogy a világ minden fővárosában azt az utcát, ahol a szovjet követség található, nevezzék el „A legyilkolt magyarok utcájának”. A forradalmat eltiporta az önkény, de már sohasem tudja a forradalom előtti állapotokat visszaállítani.