MEGBABONÁZOTT A KÉT SZEMED

Megbabonázott a két szemed nézése,
Nem tudom feledni, mikor jön az este.
Feljön a sok csillag, rám tekint az égről,
Eszembe jutsz akkor a nagy fényességről.

Ragyog minden csillag, mint egy égi lámpa,
Utat mutat nekem a Ti utcátokba.
Keresem a házat, a szerelmünk várát,
Benne egy szépasszonyt, lelkem boldogságát.

Azaz asszony lett a szívemnek börtöne,
Odavágyom vissza, mindenkor örökre.
Szabadulni onnan, nem tudok, s nem lehet,
Hogyha reám nézel, mindent elfeledek.

Makó, 2003. 05. 09.