NEM FELEJTEM EL ÉN SOHA

Nem felejtem el én soha,
Azt a szép időt,
Amikor még együtt jártunk,
Régen ezelőtt.

Mosoly volt mindig arcodon,
Mikor vártál rám,
Örültél akkor énnekem,
Úgy bújtál hozzám.

A jót mindig rossz követi,
S elváltunk már rég,
Szerelmünkből nem maradt más,
Csak egy szép emlék.

Hogyha néha találkozunk,
Szívünk nagyon fáj,
Eszünkbe jut boldogságunk,
Kár, hogy vége már!

Makó, 1999. 05. 17