NEM FELEJTEM EL ÉN SOHA
NEM FELEJTEM EL ÉN SOHA Nem felejtem el én soha,Azt a szép időt,Amikor még együtt jártunk,Régen ezelőtt. Mosoly volt mindig arcodon,Mikor vártál rám,Örültél akkor énnekem,Úgy bújtál hozzám. A jót mindig rossz követi,S elváltunk már rég,Szerelmünkből nem maradt más,Csak egy szép emlék. Hogyha néha találkozunk,Szívünk nagyon fáj,Eszünkbe jut boldogságunk,Kár, hogy vége már! Makó, 1999. 05. 17