VARÁZSTÜKÖR

Szeretnék a tükröd lenni,
Kérdésedre azt felelni:
Te vagy legszebb, nincs Nálad szebb,
Szemem szebbet nem is keres.

Téged nézve csak azt látom,
Boldogság vagy, igaz álom.
Álomkép egy útnak végén,
Délibábos igaz remény.

Varázstükröd, ha lehetnék,
Mindenhova Veled mennék.
Bejárnánk a nagyvilágot:
Erdőt, mezőt, hegyet, dombot.

Megmutatnám, amit érzek,
Mindent mi szép,- értékeket.
Gyémántok közt, hogyha járnánk,
Te volnál a legszebb gyémánt.

Ha csillagot választanánk,
Az összeset, Neked adnám.
Fénylő Napot, ahogy ragyog,
Mutassa mindég mosolyod.

Holdvilágot s az éjszakát,
A sötétség boldogságát.
A felkelő Napnak fényét,
A természet ébredését.

Tied volna minden mi szép,
Neked lenne oly kék az ég.
A zöldellő határ, róna,
Énekesmadarak dala.

Rád vigyáznék szeretetben,
S a kezedet fognám csendben.
A füledbe azt suttognám,
Csókoddal szebb minden órám.

Csókjaidat visszaadnám,
Reményeket fellobbantván.
Álmaimat újra élném,
Veled együtt felébredvén.

Ébren járnánk álmodozva,
Szerelmünket eldalolva.
Muzsikával szárnyra kelnénk,
Csak a szépre emlékeznénk.

Varázstükröd, ha lehetnék,
Megnézném a lelked tükrét.
Két szemedben, hogy mi ragyog,
Várhatok-e boldogságot?

Ha szemeden fátyol volna,
Érzéseid eltakarva,
Újból s újra próbálkoznék,
Míg lelkedbe belelátnék.

Ha előlem elbujdosnál,
A nagyvilágot bejárnám.
Keresnélek, kutatnálak,
Amíg meg nem találnálak.

Mount Everesten, ha állnál,
Azt a hegyet is megmásznám.
Visszahoználak én fentről,
A világnak tetejéről.

Varázstükröd, ha lehetnék,
Minden szépet megmutatnék.
Rosszat, csúnyát eltakarnám,
Szép orcádat simogatnám.

Elmondanám akkor Neked,
Az én utam Hozzád vezet.
Megtaláltam azt a helyet,
Minek neve: Kincses-sziget!

Makó, 2006. 09. 16.