EMLÉKEZÉS SONKÁRA
(A legendás kézilabdásra)

A sors néha visszatekint,
Emlékezni magához int.
Felidéz egy dicső múltat,
Kézilabdás nagy csatákat.

Sportkarriert, életutat,
Egy helyen mindent bemutat.
Nem hallgat el kudarcokat,
És fájó csalódásokat.

Megmutatta, hogyan indult,
Elém tárta-, s neki lódult.
Szabó Lászlót, később Sonkát,
Világklasszis beálló sztárt.

Atlétaként sportolgatott,
Gyermekfejjel kalandozott.
Később kikötött egy helyen,
Kézilabdás edzéseken.

NB- kettő majd NB- egy,
Egymás után következett.
A TF-re nem vették fel,
Kudarcától nem riadt el.

Tanárképzőt megpróbálta,
Harmadszor a sikert hozta.
Földrajz-testnevelés szakon,
Végzett tanárként egy napon.

A szegedi Volán csapat,
Válogatottba juttatta,
Címeres mezt felöltötte,
Kétszáztizenhárom meccsre.

Közben a klubok versenyén,
Fitogtatta az erejét.
Acélerős izmaival,
Iratkozott fel sok góllal.

A válogatott Bartalost,
Csodakapus volt-, rutinos.
Labdájával mellbe vágta,
/Ki/ Összeesett fuldokolva.

Tizenkét góllal megszórta,
A kapuját ostromolva.
Olimpiák következtek,
Kétszer negyedik helyezett.

Olimpiák sikere,
Egyre jobban ösztönözte.
Nyolcvankettő- nyolcvanhárom,
MNK győztes nyarakon.

Nyolcvanhárom Hollandia,
Világbajnok „B” csoportba’.
Nyolcvanhatos VB Svájcban,
Ezüstérmet is meghozta.

Ausztria, Németország,
Lett számára profi világ.
Marasztalták, de nem maradt,
Hazajött, s lett tanácstalan.

Vállalkozásokba kezdett,
Egymás után tönkre is ment.
Ballépéseknek a sora,
Vitte a végső kudarcba.

Kerékpárjával elesett,
Mindörökre nyomorék lett.
Az egykori nagy daliát,
Szoc-Otthonban-, ott ápolták.

Hatvankétéves korában,
Távozott el, szánalomban.
Sportbarátok tisztelete,
Kíséri fel a nagyégbe!

Makó, 2017-11-30