HARMONIKA KONCERT

Talán egyszer utoljára,
Ismét szólt a harmonika.
Öreg hangszer, vén zenésszel,
És teltházas nézőtérrel.

Felcsendültek a dallamok,
Egymást váltó hangulatok.
Visszamentek hatvan évet,
Felidézve emlékeket.

Néma csend volt, és figyelem,
S közben tapsvihar kerengett.
Az örökzöld melódiák,
A szíveket hódították.

Megszólalt egy régi nóta,
Seress Rezsőnek dallama.
Accordeon felsírt ekkor,
Felidézve a régi kort.

„Szomorú vasárnap”-, ez volt,
A dallama szomorú volt.
Az egyetlen magyar sláger,
Több mint száz ország zenéje.

A nagyvilágot bejárta,
„Öngyilkosok indulója”.
Sokak a halálba mentek,
S fülükben ez a dal zengett.

A hangulatot feloldotta,
Régi sanzon megszólalva.
Majd Lehárnak szerzeménye,
Az Éváknak keringője.

Világslágereknek sora,
A nézőket hódította.
Csodálatos tekintetek,
Lopva a zenészre néztek.

Brazil szambának ritmusa,
Karneválnak hangulata.
Lett ott úrrá-, varázsolva,
Pergő ritmusokat hozva.

A hangulatot fokozta,
Egy szignál-, a „Spanyol bolha”.
Vérpezsdítő lüktetéssel,
Tijuana szerzeménnyel.

Pianissimo és forte,
Az előadást színezte.
Mesterien megformálva,
Hozzá néha mosolyogva.

Filmzenék beválogatva,
Ott lapultak a műsorba.
„Óz” a csodáknak csodája,
Mesevilágnak dallama.

Ötnegyedben lett megírva,
És a „Take five” címet kapta.
Különleges dallamával,
Volt az est kuriózuma.

„Fürge újjak” gyorsasága,
Az előadó nótája.
A szerző ezt bemutatta,
Hangszerén azt eljátszotta.

Csodálatos orosz zene,
Fekete szemek a címe.
Belekerült ott a műsorba,
A nézők ámulatára.

A „Csillogó harmonika”
Tabányinak bravúr száma.
Zárta be a zenés estet,
Lehet, több már-, ilyen nem lesz!

Makó, 2017-11-19