NEVETÉS

Rekeszizmom mozogni kezd,
Észreveszem, hogy nevetek.
Megrándult a szám szeglete,
Fülem felé igyekezve.

A torkom meg hangot hallat,
Kacagásba gyorsan átcsap.
Az utcán, hogy így ballagok,
Rémisztően gyanús vagyok.

Eszembe jutott valami,
Nem tudok hát ellenállni.
Röhögve most úgy haladtam,
Mint egy balga egymagamban.

Szembejövők reám néznek,
Mosolyogva úgy figyelnek.
Kutatták, hogy mi a bajom,
Mért vigyorgok, mint egy majom.

Visszanézni nem is mertem,
Gyanús lenne az értelmem.
Próbálkoztam féket vetni,
Magamat megfegyelmezni.

A számat, ahogy becsuktam,
Csuklani kezdtem el nyomban.
A testem rázkódni kezdett,
Mint egy reumás nagy beteg.

Lábaimat szedtem gyorsan,
Ekkor jött egy újabb roham.
Vigyorom arcomra fagyott,
Úgy néztem ki, mint egy halott.

Nagy hirtelen színt váltottam,
Vérvörösen fuldokoltam.
A szemem könnyezni kezdett,
Orrom mellett csörgedezett.

Két öklömmel törölgettem,
Közben jobbra-balra néztem.
Az arcom így maszatos lett,
Szurtos Petiként úgy fénylett.

Nem tudtam mitévő legyek,
Hogy rajtam ne nevessenek.
Jött egy rendőr fejét rázta,
Rám nézett nagy szánakozva.

Továbbment fejét csóválva,
Nagy baj lehet, azt gondolta.
Szegény öreg sajnálkozott,
Magában morfondírozott.

Szebb időket megélt dáma,
Szó nélkül ezt ki nem állta.
Elhagyott tán az asszonyod,
Vagy elherdálta vagyonod?

Nevetve sírsz, s hull a könnyed,
Vagy dilis vagy, azért nevetsz?
Kár érted, még bírod magad,
Vagy megsérült kevés agyad?

Dadogós elállta utam,
Haha-hallod bánatod van.
Sese-segíthetek neked,
Momo-mondd, ho-hogy mit tegyek.

Hirtelen ekkor megcsúsztam,
Magamat meg, hanyatt vágtam.
Beleléptem észrevétlen,
Mit egy kutya hagyott nékem.

Elállt erre nevetésem,
Gondolkodtam, mit nevettem?
Eszembe nem jutott semmi,
Segített a kutyagumi.

Makó, 2017-11-18