GONDOLATOM BŐVEN AKAD

Gondolatom bőven akad,
Benne rejlenek szép szavak.
Azokat sokszor leírom,
Mikor versem fabrikálom.

Az élet árnyas oldalát,
Elkerülöm a mihasznát.
Bánat helyett ott az öröm,
Ezért a bánatot törlöm.

Vicc és tréfa az elemem,
Bennem élnek elevenen.
Nevetést gyógyírként veszem,
A sóhajtás vicc énnekem.

Az egészség nagy ajándék,
Abban búvik meg a szépség.
Letargia csúf ellenség,
Vele szóba sosem állnék.

Szerelmes vers, minden korban,
Szív és lélek egy pár sorban.
Megújulás szárnyalása,
Érzelmek, kitárulása.

Meséket is írtam néha,
Unokáimra gondolva.
Barangoltunk lábujjhegyen,
Óriások rejtekében.

A tengeren hajókáztunk,
Delfinek közt utazgattunk.
Fantáziám csapongása,
Vitt minket egy más világba.

Álmodozó voltam mindég,
Azt adta nekem a nagy ég.
Ábrándjaim sokasága,
A jövőmnek látomása.

Van egy csodás nagyhatalom,
Frissen tartja hangulatom.
Harmonikám mesés hangja,
Éveimet kontrolálja.

Évtizedeknek zenéje,
Azoknak az élvezete.
Boldogságot jelent nekem,
Ettől vidám az életem.

Néha másokkal megosztom,
Közönséggel egy koncerton.
Röpdös is akkor a zene,
Szívemnek az üzenete.

Írtam zenét, szép nótákat,
Vagy virtuóz darabokat.
Hangszereltem zenekarnak,
Koncerten előadásnak.

Regényeim is tükrözik,
Ami bennem ott lakozik.
Elbeszélések sorában,
Volt kutyáim vannak abban.

Kritikáim megjelentek,
Az újságban szerkesztettek.
Ostoroztam a hibákat,
Politikus galibákat.

Ordót ezért sosem kaptam,
Mert őszintén, nyilatkoztam.
Elismerték az olvasók,
Amiért büszkén harcolok.

Gondolatom sokasága,
Ott van minden írásomban.
Egyszer mindet elfelejtik,
Az új idők eltemetik.

Makó, 2017-11-10