KONCERTEM LESZ ÚJBÓL

Koncertem lesz újból,
Talán utoljára.
Nyughatatlan szívem,
Ösztönöz tán arra.

Harmonikám hangja,
Felcsendül még egyszer.
Újaim siklanak,
Egymással versenyben.

Szép melódiákat,
Összeválogattam.
Izgalom lesz ismét,
Minden percem ottan.

Megjelennek sorban,
A régi emlékek.
Csodálatos hölgyek,
Kik urakkal jöttek.

Fiatalok, szépek,
Voltak egykor régen.
Megmaradtak nekem,
Mesés álomképben.

Éjszakai élet,
Szereplői voltak.
Nagy öröm volt látni,
Ahogyan mulattak.

Kacérkodtak velem,
Mosolygós arcukkal.
Akkor még nem hittük,
Hogy az idő rohan.

Vágtattak az évek,
Nagy sebes elánnal.
Meg nem álltak volna,
Semmi pénzért soha.

Az öreg hangszerem,
Tanúm lesz még egyszer,
Csábító hangjával,
Fellépve ott velem.

Nyolcvan közelében,
Megremeg a kezem.
Megcsillan egy könnycsepp,
Sokaknak szemében.

Felzokog a lélek,
Siratja a múltat.
Ami nem jön vissza.
Egyre tovább halad.

Vidám dallam harsan,
Öregesen szólva.
Játszom mindenkinek,
Lelkesen szólózva.

Elfelejtem korom,
Öreg mivoltomat.
Befelé sóhajtok,
Suhan kezem tova.

Farkasszemet nézek,
Lelkes közönséggel,
Figyelő tekintet,
Bíztat úgy, mint régen.

Megfiatalodom,
Koromat feledve.
Vidámság lesz rajtam,
Ezen a szép esten.

Az utolsó koncert,
Legyen búfeledő.
Hogy mi lesz azután,
Tudja a teremtő?

Makó, 2017-10-23