VANNAK, S LESZNEK

Vannak, kiket elfeledtek,
Kikre már nem emlékeznek.
Vannak titkolt boldog órák,
Az emlékek közt kutatás.

Vannak, álmok mik elmúltak,
Az évekkel elsodródtak.
Vannak bókok, ölelések,
És rég megfakult fényképek.

Vannak meghalt nagy szerelmek,
Akik „visszaintegetnek”.
Vannak hiú büszkeségek,
És befelé hulló könnyek.

Vannak síró bús emlékek,
Amik gyakran visszatérnek.
Vannak órák, napok, évek,
És elárvult szépremények.

Vannak vágyak, vágyódások,
És remegő simítások.
Vannak örök elvárások,
Fájó, méla csalódások.

Vannak emberi érzések,
Amik velünk együtt élnek.
Vannak, kik megöregedtek,
Címzetes halottak lettek.

Vannak, kiknek nincs jövője,
Kilátásnak sincs esélye.
Vannak, utak járatlanok,
Amik vittek kapcsolathoz.

Vannak, kikre nem várnak rég,
Rideggé vált már az érzés.
Vannak, el nem csókolt-csókok,
Visszafojtott sóhajtások.

Vannak néha tűnődések,
Mik a múltba visszanéznek.
Vannak röpke pillanatok,
A jövőbe pillantások.

Vannak elvetemült tervek,
Halva született ötletek.
Vannak szívek, üres fejek,
Elfuserált becézések.

Vannak csengő koccintások,
Csilingelő üveghangok.
Vannak igaz bohémságok
Örömteli pajzánságok.

Vannak sokszor illúziók,
Szerelemről álmodozók.
Vannak néha csóközönök,
Kalandorok, és ledérnők.

Vannak nagy szeretkezések,
És megunt koros hitvesek.
Vannak haldokló holnapok,
Vagy a múlttal kacérkodók.

Vannak depressziós tények,
Szenvedő szomorú lények.
Vannak örök betegségek,
Amik a véghez vezetnek.

Vannak távozni készülők,
Kiket várnak a temetők.
Vannak, kiket elsiratnak,
Vagy a halálára várnak.

Vannak néha furcsaságok,
Nevetséges furadolgok.
Vannak, s lesznek még szépnapok,
Reményteljes boldogságok.

Makó, 2017-11-01