A LEGELSŐ TALÁLKOZÁS

A legelső találkozás,
Sokszor mindent összekuszál.
Ismerkedés, útkeresés,
Az új úton eltévedés.

Gondolatok ott megállnak,
Helyben járva hezitálnak.
Régit az újjal keverve,
Az újnak az előnyére.

Titkon érzik, mi hibázik,
Hogy a vágyuk más felé nyit.
Tudják vissza kéne lépni,
Nincs erejük azt megtenni.

Ígéretes szép szavaknak,
Ellenállni azt nem tudnak.
Régi megszokásnak ténye,
Halványabb lesz-, annak fénye.

Pár szál virág bíztatása,
A hölgyeknek hódítója.
Megdobban attól a szívük,
Észrevétlen repdes lelkük.

Először ez mind benne van,
A legelső találkában.
Alapja az a jövőnek,
Felelőtlen lépéseknek.

A második találkozás,
Már randevú nem pedig más.
Előre az megbeszélve,
Gondosan ki is tervelve.

Megcsalás az itt kezdődik,
Ami később folytatódik.
Cserejátékos ott ő lesz,
Ki nem hibás, és nem vétkes.

Érdemli, vagy nem érdemli,
Nem érdemes azt firtatni.
Az ösztönnek nincsen gátja,
A hevület úgy diktálja.

A harmadik találkozás,
Az már viszony, sokszor csodás.
Úsznak ekkor már az árral,
A hőn titkolt boldogsággal.

A megcsalásnak gyümölcse,
Pásztorórák élvezete.
Sutba vetve van a régmúlt,
Ami szintén tán úgy indult.

A húr ilyenkor szakad el,
Összekötni azt nem lehet.
Mert ha egyszer azt megteszed,
Hangja szép már sohasem lesz.

A viszály mindig megmarad,
Elrejti, tagadja szavad.
Hogy kinek fáj egyértelmű,
Sosem annak, ki könnyelmű.

Istennek az ajándéka,
Egykor a paradicsomba.
Örök Éva csábítása,
Ádámnak a becsapása.

Akkor alma volt a vesztük,
Átalakult mára nekünk.
Az almából hűtlenség lett,
Kéjes érzés, tévelygések.

A vesztes magával viszi,
Soha nem pellengérezi.
Lenn a sírban ott már mindegy,
Nem lesznek ott hűtlenségek.

Makó, 2017-07-05