A TIZENHARMADIK OLDAL

Délmagyarországnak lapja,
Friss híreimnek bázisa.
Reggelente előveszem,
Hasábjait átböngészem.

Visszafelé olvasgatom,
Időjárást ott találom.
Évfordulók, emlékezés,
A világról van jelentés.

Előre, ahogy lapozok,
Sporthírekről képet kapok.
Következik egy új oldal,
Tizenharmadik nagy számmal.

Tizenhárom szerencsétlen,
A babonás természetben.
Fényképekről kik rám néznek,
Ismerősök, idegenek.

Nekik szerencséjük nem volt,
Hiszen ott már mindegyik holt.
Életüknek vége szakadt,
Ez az oldal tudatja azt.

Tizenhárom, ott az a szám,
Cinikusan vigyorog rám.
Ígéretet nem kecsegtet,
Elmúlásra figyelmeztet.

Gondterhelten nézegetem,
Nem lapul-e ott a nevem?
Szemem felcsillan a végén,
Nem vagyok ott, van még remény.

Élek, hisz nem írtak rólam,
Nincs a nevem, a rovatban.
Fiatal, és öreg is van,
Kiszerkesztve szépen sorban.

Időpontot is megadnak,
Ami ma nagyon, nagy divat.
Tisztán látom a jelölést,
Dátumszerinti temetést.

Helyét végső búcsúzásnak,
Jelentését a családnak.
Koporsós, vagy hamvasztásos,
Az oldalon tisztán látod.

Mindez miért van ott sorban,
Szerencsétlen szám árnyában?
Nem tudom, de más sem érti,
Csak az, aki kiszerkeszti.

Ott találunk köszönetet,
Akikről megemlékeznek.
Verset fabrikálnak hozzá,
Megemlítve, Isten hozzád.

Ily egyszerű, mégis furcsa,
A sajtónak a játéka.
Sok helyen házszám sincs ilyen,
Átugorják jelöletlen.

Elfogadni, elfogadom,
Halált, köszöntést, e lapon.
Van máshol hasonló téma,
Ami a papok játéka.

A szentmisén, keresztelnek,
Majd halottra emlékeznek.
Felsír néha a kisbaba,
A pap meg holtat méltatja.

Ilyen furcsa lett a világ,
Kezdet és vég egy kaptafán.
Ha elmegyek, azt kívánom,
Legyen inkább tizenhárom!

Makó, 2016-11-15