A TRICIKLI!

Rokona a biciklinek,
Csak kereke eggyel több lett.
Pedál hajtja mind a hármat,
Ki tekeri, gondolkodhat.

Hogy fér el most ott széltébe’,
Tekintget hát minden fele.
A félelem által járta,
Ijedtében tátva szája.

Nincs gyakorlat, nincs rutinja.
Ettől reszket még az ina.
Nekiveselkedik mégis,
Szerencsében reménykedik.

Vigyázzon ki utána megy,
Szembejövő meg kitérhet.
Kacsázik a járgányával,
Lassan halad indulattal.

Bátorsága erőre kap,
Sebessége fokozódhat.
Felfogja azt nagy eszével,
Baj lesz a nagy sebességgel.

Hé, emberek vigyázzanak,
Előttem ne ugráljanak.
Megállni még azt nem tudok,
Lassítanék, de gyorsulok.

Lejtőn halad így lefelé,
A szabályt, azt elfeledé.
Hirtelen eszébe villan,
Kéziféke, az kéznél van.

Gyorsan berántja erővel,
Kapaszkodik, két kezével.
Kis híján orrára bukik,
A kormányra reá esik.

Végre megáll, és körülnéz,
Nincs-e most is körötte vész?
Izzadt homlokát töröli,
Nagy menet volt, azt úgy érzi.

Tenni kellene valamit,
Ezen töri okos fejit.
Arca gyorsan most kisimul,
Majd hirtelen el is pirul.

Boltba rohan sebbel-lobbal,
Mutogat ott kézzel-lábbal.
Nagy „T” betűt kiszemelte,
Készen is lett a nagy terve.

Járművére felszereli,
A hátulját kidíszíti.
Mosoly ül ki orcájára,
Okos tervét méltányolja.

Körbejárja triciklijét,
Összecsapja formás kezét.
Felpattan a járgányára,
Elindul az út hosszába.

Előzni azt hogyan lehet,
Új akadályt, az jelentett.
Nagy hirtelen bele is fog,
El is akad, csak úgy ropog.

Acsarkodik, utastársa,
Kit fellökött, pórul járva.
Nem lát maga szerencsétlen,
Rikácsol az ijedtében.

Hősünk ekkor hátra mutat,
Nagy „T” betű után kutat.
Hahotázik ki pórul járt,
Nevetve mond, egy csúf cifrát.

Makó, 2016-06-04