AHOL ÉLEK!

Megszülettem, s megérkeztem,
Mikor a világra jöttem.
Öröm voltam gonddal, bajjal,
Tehetséggel, adottsággal.

Sok minden volt rejtve bennem,
Nem tudhattam, s nem értettem.
Fantáziám, mind elzárva,
Ott lapult a koponyámba’.

Életem több részre oszlott,
S közben sok tervem elfoszlott.
Ötletekben gazdag voltam,
Mégis sokszor, – csak csalódtam.

Képzeletem csapongása,
El is terelt rossz irányba.
Megtudtam azt iskolába,
Pofonokkal jutalmazva.

Haraggal nem emlékezem,
Azt a rosszat elfeledtem.
Szép idő volt, és jól éltem,
Csatangoltam a zenében.

Szépségeit felfedeztem,
Hamar a rabjává lettem.
Úsztam a dallamok hátán,
Repültem a hullámhosszán.

Hangszereim varázsában,
Álmodoztam egymagamban.
Elém tűnt a legszebb világ,
Melynek hangja, – mind igazság.

Cifra dámáknak látványa,
Benne volt a muzsikába.
Sokszor el is varázsoltak,
Szemem előtt kóboroltak.

A zeném sokat segített,
Örömtanyákra vezetett.
Boldogórák csacskaságok,
Jelentették a világot.

Átitatták a lelkemet,
Megperzselték a szívemet.
Ebből dallamok születtek,
Nóták, s dalok kerekedtek.

Nyughatatlan természetem,
Tükröződik verseimben.
Mindenfélét megírtam már,
Szívemben, ezért van szép nyár.

Regényeim sorai közt,
Az élményem rendeződött.
Meséimben kalandoztam,
Csodás világot feltártam.

Utaztam koponyám körül,
Felettem az ég kiderül.
Mosolyával reám tekint,
Bohémságomra, egyet int.

A korom nem arra való,
Azt közli, – ne legyek csaló.
Mégsem hagyok semmit sem ki,
Törekvésem értékeli.

Nem találom így hát helyem,
Mikor égből jön intelem.
Fejest ugrok nagy elánnal,
Úgy számolok boldogsággal.

Ahol élek, ahol vagyok,
Ott születnek gondolatok.
Ha egyszer majd eltávozom,
Azokat mind, – rátok hagyom!

Makó, 2016-06-17