AZ EMLÉKEK VISSZATÉRNEK

Az emlékek visszatérnek,
Mint ékkövek megjelennek.
Átformálják hangulatod,
Megmutatják régi arcod.

Összehasonlítást tesznek,
A koroddal nem törődnek.
Ami szép volt eléd hozzák,
Örömödet úgy fokozzák.

Lépten-nyomon melléd állnak,
Kísértenek, veled hálnak.
Álmaidban kacérkodnak,
Elragadnak, varázsolnak.

Múltadban kalauzolnak,
Régi úton veled járnak.
Talán tanácsot is adnak,
Milyen legyen, majd a holnap.

Ahogy éled napjaidat,
Holnap már az lesz a múltad.
A jövődet úgy építsed,
Múlttá lesznek, kísértenek.

Szabadulni sosem lehet,
Alapja az mindenednek.
Aki gyűjtött sok emléket,
Annál azok versenyeznek.

Kinek sivár volt élete,
Nincs mire emlékeznie.
Üresség kong a múltjába’,
Vigaszt onnan sose várja.

Öregnapjaid barátja,
Régi idők emléktára.
Egy nemzedék lakik benne,
Őseidnek a képébe.

Ők már régen messze járnak,
Áldozataik koruknak.
Az életnek ez a rendje,
Soha senki ne feledje.

Mindenki eljut majd oda,
Hogy már nem lesz többé múltja.
Ami volt azt megtarthatja,
Emlékezik rá családja.

Ne építsél fellegvárat,
Utópia az agyadnak.
A sors dönt, és határoz,
Jobb, ha magad ehhez tartod.

Múlt és jövő között dekkolsz,
Helyben jársz, vagy tán araszolsz.
Tyúklépéssel mész utadon,
Jártakon, vagy járatlanon.

Ne kövesd a hiú álmot,
Ígérget, de nem találod.
Örömöt keress múltadban,
Emlékeid bázisában.

Erőt ad az életednek,
Terveknek és tervezetnek.
Ésszerűség lesz majd úrrá,
Fogadd el, hogy meg ne bukjál.

Ily egyszerű, ennyi volna,
Magunknak sorsformálója.
Múlt, jelen és jövő képe,
Benned él egyszerűségbe’.

Elválasztani nem lehet,
A bensődben együtt élnek.
Be kell látni, s elfogadni,
Éltedet nem kísérteni!

Makó, 2016-07-29