LINDA
Női név a lovaknál is,
Linda, Linduska, – becézik.
A családnak büszkesége,
Hátasa és reménysége.
Fanni a kis lovarnője,
A kicsike kotnyeleske.
Linda érzi és vigyázza,
Utasát mindentől óvja.
Le nem dobná semmiért sem,
Könnyű teher, egy személyben.
Üget, vágtat visszafogva,
Nyerít vígan, hahotázva.
Lónevetés harsog náluk,
Ettől hírt kap az utcájuk.
Hallják, tudják, hogy sport nap van,
Naponta a futtatóban.
Ki láthatja, kedvét leli,
Hogy lovagol Adri, Gréti.
Kevin is beáll a sorba,
Nagymamáját egyre hívja.
Örömüket lelik benne,
Játszótársuk, egyszeribe’.
Körül állják, simogatják,
Kedves szókkal elhalmozzák.
A ló talán meg is érti,
Kényeskedve el is hiszi.
Menet közben a tomporát,
Úgy riszálja, mint a dámák.
Egyedül van, nincsen társa.
Szeretetben nincs hiánya.
Hiszen ő van a központban,
Legszebb kanca formájában.
Gondozzák is összefogva,
Lókefével vakargatva.
Fényessé kefélik szőrét,
Kifésülik a sörényét.
Kovácsot hívnak körméhez,
Patája reszeléséhez.
Járása így könnyedébb lesz,
Ez is kell a szépségéhez.
Míg a zabot ropogtatja,
Farkát gazdája befonja.
Türelméért szénát is kap,
Mint egy ló, annyit zabálhat.
Kényes vizes edényére,
Tiszta víz kerül elébe.
Annyit iszik, mi jólesik,
A részegek irigyelik.
Így kényeztetik naponta,
Vonalaira vigyázva.
Nem engedik őt elhízni,
Mint sok ember, ezt megteszi.
Kicsi Fanninak pacija,
Anyukája a gazdája.
Ha felül rá, – öröm neki,
A lovát így szebbé teszi.
Gyarló férfiembereknek,
Csemege, fénylő szemüknek.
Csodálják a ló utasát,
A kettősnek koronáját.
Egy fogalommá így váltak,
Lovas, – lova, a határnak.
A természet ajándéka,
Ki arra jár, megcsodálja.
Makó, 2016-08-08