CSECSEMŐ SZÜLETETT!

Csecsemő született,
Tavasznak áldása.
Vidámság lett úrrá,
Az egész családba’.

Örömüknek féke,
Ekkor nem létezett,
Boldogság határán,
Hulltak örömkönnyek.

Suttogva beszélnek,
S közben koccintanak.
Áldomásban, áldást,
Neki úgy kívánnak.

Kristóf lett a neve,
A „Trónörökösnek”.
Szép jövőt kívánnak,
A kis csecsemőnek.

Ezután naponta,
Új terveket szőnek.
A szülők, nagyszülők,
Álmodoznak szépet.

Változik a világ,
Az ő életükben.
Központban lesz mindig,
Unoka, a gyermek.

A kicsi, picurka,
Fekszik nyugton, csendben,
Nem érthet még semmit,
A szeme sem rebben.

Néha felsír-, éhes,
Ezt még ő így jelzi,
Anyatejet kíván,
Ettől nő-, fejlődik.

Milyen hosszú idő,
Még felnő egy gyermek.
Ez az élet útja,
Minden „kisembernek”.

A tavasz fényében,
Sétálnak majd sokat,
Ringó kocsijában,
Büszkén utazgathat.

Néha megállítják,
Rokonok, barátok.
Körülállják ekkor,
A kicsi Kristófot.

Bekukkantnak hozzá,
A babakocsiba.
S ámulattal mondják,
Mily gyönyörű baba.

Sokat kell még várni,
Mikor majd azt mondja,
Anya, apa, tata,
És Zsuzsi, nagymama.

Egyszer, ha elindul,
Esik, csetlik, botlik.
Földre huppan nagyot,
Ritkán még fel is sír.

A féltő szempárok,
Követik lépteit.
Bizakodva mondják,
Nem lesz ez mindig így.

Most még ez csak álom,
Legszebb mi létezik,
Erőt, egészséget,
Adjon Isten mindig!

Makó, 2020-05-01