A LÉGY!

Mi a humor, rég nem tudom,
Valóságtól meg borzongom.
Legnagyobb gond, kopasz fejem,
Célpontja pimasz legyeknek.

Rárepülnek, ott napoznak,
Mászkálnak, úgy csiklandoznak.
Belecsípnek, felordítok,
Nagy hirtelen odacsapok.

Megszédülök ütésemtől,
De támadóim elűzöm.
Zöngicsélnek, ott felettem,
Tán nevetnek sértődötten.

Ha rám szállnak, agyonverem,
Bosszúsan mindet kivégzem.
Nem tágítnak, jönnek velem,
Köröznek a fejem felett.

Kapkodok, mint Bernát tette,
Mikor a mennykőt üldözte.
Közben kerékpárom hajtom,
Gyorsítok-, mindet ott hagyom.

Végre csend lett, tán elmentek,
Most már ismét nyugtom lehet.
De tévedtem, nem így történt,
Megjelentek, megint, ismét.

Vérszomjasan lecsaptak rám,
Kobakomat megtámadván.
Jobb kezemmel hadakoztam,
Bal kézzel a kormányt fogtam.

Segítségül fejem hívtam,
Jobbra-balra rázogattam.
Fejemben a víz lötyögött,
Szédülni kezdtem szerfölött.

Félelmemben lassítottam,
Nehogy talajt fogjon hátam.
A zebránál álldogáltam,
Gyalogosra várakoztam.

Ekkor, mint egy helikopter,
Bögöly érkezett nagy hévvel.
Szemem sarkából figyeltem,
A szándékát úgy kémleltem.

ZZZ, ZZZ, hangzott harci dala,
Támadásra koncentrálva.
Még le sem szállt már ütöttem,
Hatalmasat ingerülten.

Felrepült és tett egy nagy kört,
Majd visszatért, s ott körözött.
Izzadt homlokom töröltem,
Tán kilöttyent nagy tökfejem.

Ekkor végre sikerem volt,
Eltaláltam a támadóm.
Tovarepült és ott hagyott,
Megszédülten úgy kóválygott.

Hirtelen nagy fájdalom ért,
Éreztem egy jó nagy csípést.
Egy csapással leütöttem,
A darazsat a fejemen.

Fejem gyorsan kezdett nőni,
Ortopéddá alakulni.
Levegő után kapkodtam,
Kínomban ott fuldokoltam.

Kis híján majd elpusztultam,
Ha a mentő nem jön gyorsan.
Azóta én sapkát hordok,
Légytől, darázstól irtózok.

Makó, 2020-04-23