A CÉLEGYENESBEN!

A célegyenesben járok,
Ismét, újra gyermek vagyok.
Van ebben kis szépség hiba,
Mi jellemző a koromra.

Nem ugrálok, futkározom,
Nyolcvanon túl nehéz dolog.
Második gyermekkort élem,
Ez lesz egyszer a végzetem.

Lehajolni könnyen tudok,
A felállás gondot okoz.
Kezem rövid, ha olvasok,
Ezért szemüveget hordok.

Sietéssel problémám van,
Tüdőm zilál az iramban.
Gondolatban messze járok,
Ilyenkor mindig gyors vagyok.

Este mikor villanyt oltok,
Mire elalszik-, rég alszom.
Reggel hatkor felébredek.
Első dolgom, nézem-, élek?

Megvisel az egyedüllét,
Nincs ki, szólna nincs, beszélés
Magammal még nem társalgok.
Ezért választ nem is várok.

Férfikerékpár már nehéz,
Vázán magas fenn az ülés.
Lábam mikor lendíteném,
Felszállás nem sikerélmény.

Azt gondoltam-, szűk nadrágom.
A feneke mi visszafog.
Az akadály sajnos nem az,
Inam merev, azaz igaz.

Női kerékpárra ülök,
Ami velem lassan döcög.
Leszállok és megvizsgálom,
Mért nem halad a fránya roncs.

Szomorúan veszem észre,
Én vagyok roncs, nem a gépem.
Ezért lassan csak döcögök,
Öregesen, úgy röhögök.

Kigúnyolom saját magam,
Vén bolond, mondom azt nyomban.
Önkritikám tragédia,
Ez sajnos a titulusa.

Napközben harmonikázom,
A zene az, nagyhatalom.
Zeneszerzőknek munkája.
Papira van lekottázva.

Kottát én rég nem használok,
Minek, hogyha úgysem látom.
Kotta és ész nélkül játszom,
Így változott meg a sorsom.

Koncerten sosem mosolygok,
Helyette, (a) levegőt falom.
Így valahogy boldogulok,
Kezem remeg, tremolózok.

A közönségnek vastapsa,
Nekem szól-, nézem bámulva?
Figyelek hát, óvatosan,
Fejet hajtok komótosan.

Otthon majd áldomást iszok,
Magammal büszkén koccintok.
Végre sikerült valami,
Játszom, iszom-, ez sem semmi!

Makó, 2020-04-23