SZÁZ ÉVE MÁR
(Trianoni emlékvers)

Száz éve már, tart a nagy gyász,
Apponyit szólni sem hagyták.
Harmada lett Magyarország.
Versailles döntött, nyert ott csatát.

Négy nagyhatalomnak tervét,
Tárgyalásra terjesztették.
Hazánknak szétszakítását,
Galád módon véghez vitték.

Békediktátum szövegét,
Ketten hitelesítették.
Bernárd Ágoston, és társa,
Ki volt, Drasche-Lázár Alfréd.

Aláírásuknak súlya,
Örökre tragédia lett.
Bennlakozik a szívekben,
Magyar ember sosem felejt.

Hogy kezdődött, mi volt az ok,
Amért ellenünk fordultak?
Ezerkilencszáztizennyolc,
Fordulópont Padovában.

Első világháborúban,
Monarchiának részeként,
Belgrádi fegyverszünetünk,
Kérelme lett nekünk a vég.

Soknemzetű Monarchia,
Korábbi kisebbségekkel,
Érvényt szerezni nem tudtak,
Régi követelésüknek.

Nemzetiségi tanácsok,
Egyre-másra alakultak,
Cseh, román, délszláv igények,
Párosultak az Antanttal.

Károlyi Mihály kormánya,
Népköztársaságot hozta.
Őszirózsás forradalom,
Elmúltával nem gátolta.

Felvidéket, Délvidéket,
És az Erdélyt, megszállókat
Szerb, cseh, román seregeket,
Nem támadta, nem bántotta.

Rendfenntartóknak fogadta,
Ezzel súlyos hibát vétett,
Ereje akkor még megvolt,
Később már nem lett esélye.

A győztes Antant hatalmak,
Ellenünk mind össze fogtak.
Kun Béla kommunistái,
Nem volt ellenfél azoknak.

Horthy nemzeti serege,
Már megfelelő lett volna.
(De) későn kapták a meghívót,
(A) békekonferenciára.

Apponyi és küldöttsége,
Házi őrizetben voltak.
Felszólalni akkor hagyták,
Mikor mindent megtárgyaltak.

Magyarország lett határos,
A régi Magyarországgal.
Gúzsbakötve, leigázva,
Hétmillió lakosával.

Az erőszakos diktátum
Június négy, dátumával,
Örökre gyász, a mi hazánknak
Keserűség bánatával.

Makó, 2020-06-03