a zenész, író munkásságának és a makói muzsikusok emlékét őrző oldal
A magyar nóta hagyományainak ápolása mellett Bozsogi Attila saját nótákat és más zenei műfajokban is írt dalszövegeket. Ezeket vesszük sorban itt.
EGYRE TÖBB A SZEGÉNY EMBER Egyre több a szegény ember,Szomorúbbak lettek most a nóták.Nem kell már a magyar nóta,Nem húzatják cigánnyal a nótát. A prímás és a bandája,Nem muzsikál, nincsen kinek, húzza.Elnémultak a szárazfákÜresen tátong ma már a kocsma. Lesz még ünnep a világon,Kell egyszer majd újra magyar nóta.Lesz olyan, ki húzatná majd,De akkor már … Olvass tovább
BEVONULTAM KATONÁNAK Zörgettem a kiskapudat,Bebocsátást várva. €Zörgettem a szíveden is,Egykor Rád találva. Nem nyílt ki a kiskapud sem,A szíved is zárva maradt előttem.Messze földre elutaztál,Messze mentél tőlem. Bevonultam katonának,Baka lett belőlem.Jó dolgom van a seregben,/De/ hiányzol Te nékem. Ha majd egyszer leszerelek,Elmegyek és felkereslek Téged.Zörgetek a kiskapudon,Megkérem a kezed. Feleségül veszlek akkor,Boldog lesz életed.Öt-hat gyerek … Olvass tovább
ASSZONY CSÁRDÁS Feleségem, ha elhagyna,Nem bánkódnék érte.Két húszévest kaphatnék én,Helyette cserébe. Minek legyen öregasszony,A családi háznál,Ki egész nap panaszkodik,S ordítozva járkál! Elment végre magam vagyok,Csend honol a házba’,Nincsen, aki háborgatna,És utánam, járna. Kocsmába is el-eljárok,Barátokra várva,De ha mégis utánam, jön,Törjön ki a lába! Az én rózsám fiatal,És csókos az Ő szája,A konyhában semmit sem ér,Koplalok … Olvass tovább
NYÍLIK MÁR A HÓVIRÁG Nyílik már a hóvirág,És ébred a természet,A melengető napsugár,Új életet éleszt. A fecskék is visszatérnek,A régi fészekre,Elmúlt a tél, itt a tavasz,Jelzik csicseregve. A mi szerelmünk is,Ébred a téli álomból,A tavaszi napsütésben,Próbáljuk meg újból! Találjuk meg végre egymást,Feledjük a múltat,Boldogságunk akkor többé,Soha el nem múlhat! Makó, 1998, 10. 15.
NEM TUDOM, HOGY MÉRT HAGYTÁL EL? Nem tudom, hogy mért hagytál el,Mért mentél el messze tőlem,Amikor mi boldogságban éltünk?Azóta úgy fáj a szívem,Mert az elvesztett szerelem,Nem jön vissza életünkben nékünk. Lehet, hogy Te most boldog vagy,De ne hidd, hogy örökké tart,Ne hidd, hogy Te feledted a múltat,Egy szép reggel arra ébredsz,Kísértenek az emlékek,És Te is … Olvass tovább
MEGÁLLOK A TEMETŐBEN‘Fátyol Misi emlékére’ Megállok a temetőben,Fátyol Misi régi sírhantjánál,Elmerengek némán csendben,Felidézem a régi nótáját. Hegedűjével könnyeket,És mosolyt varázsolt az arcokra,Mikor a hegedű húrján,Felcsendült a sokat hallott nóta. Elnémult a hegedűje,Nem szól többé már a régi nóta,Lent pihen az öreg prímás,Nótájával lett a sír lakója. De a lelke fent muzsikál,Valahol a magasságos égbe’,Ráemlékeztet az … Olvass tovább
MINDIG AZT HAGYTAM EL Mindig azt hagytam el,Ki szeretett engem,Mindig az, hagyott el,Akit én szerettem! Próbálgattam százszor,De mindig hiába,Egyedül maradtam,Új kalandra várva. Egyedül maradtam,Hajam, hófehér lett,Lelassult a léptem,A kaland emlék lett. Ha most felkeresne,Akire úgy vágytam,Nem hagynám el soha,Százszor megfogadtam. Százszor megfogadtam,Nem csalnám meg soha,Boldog volnék, ha csak,Mellettem, szuszogna. Nincs is hűségesebb,Egy öregembernél,Ki csak emlékezik,És … Olvass tovább
ELNÉZEM A CINEGÉKET Elnézem a cinegéket,Hogy ők mily vidáman élnek.A madáretető mellett,Mily boldogan csivitelnek. Hull a hó és süvít a szél,Az ablakon jégvirág van.Örülnek a szabadságnak,A szívükben mindig nyár van. Én is ilyen szabad voltam,Amíg meg nem házasodtam.Egy fáért egy egész erdőt,Könnyelműen odaadtam. Nézhetem a cinegéket,Most már a meleg szobából.Szabadságról álmodhatom,Elmélkedhetek a sorsról! Makó, 1998. … Olvass tovább
FELCSENDÜL A NÓTA Felcsendül a nóta,Szól a víg muzsika,Vidám frissestMuzsikál ma a zenekar. Mindenki táncolniKezd a ritmusára,Öreg és fiatal,Vigad a csárdába’. Húzd rá cigány, húzzad,Ne sajnáld a vonódat,Járjuk ezt a frissest,Míg a húr el nem szakad! Húzzad, húzzad,Ne hagyd abba,Hadd mulassunk,Az éjszaka! Végre vigadhatunk,Végre mulathatunk,A jókedvünkBár örökké eltartana! Vége van a bálnak,Vége a nótának,A jókedvünk … Olvass tovább
NÉHA TITKON GONDOLATBAN Néha titkon gondolatban,Felmegyek Te. hozzád,Kutatom az egykorNálad töltött boldog órát. Keresem az okot,Amely elválasztott Tőled,Pedig minden szép volt,Mégis emlék lett Belőled. Múló emlék lett Belőled,Csak egy múló óra,Megállítani az időt,Akkor kellett volna. De az idő rohant,S elszálltak a múló évek,Nem maradt más nékem,Csak azaz egy óra Véled! Makó, 1998. 09. 20.