a zenész, író munkásságának és a makói muzsikusok emlékét őrző oldal
Bozsogi Attila AZ IDŐ KEREKE Az idő kerekeNagyon gyorsan forog,Elszálltak az évek,S nem voltunk boldogok. Elfogytak a nóták,Hajad hófehér lett,Múló szépségedért,Eljött az enyészet. Kegyetlen az élet,Elmúlás és a vég,Ütött az óra,És elszólított az ég. Elszólított az ég,S elmentél örökre,Itt hagytad a szívem,S lelkem összetörve. Egykor felkereslek,Odafen az égben,Egymásra találunk,Az örök időben. A Földön nem,De az égben boldogság … Olvass tovább
NYÍLIK MÁR A HÓVIRÁG Nyílik már a hóvirág,És ébred a természet,A melengető napsugár,Új életet éleszt. A fecskék is visszatérnek,A régi fészekre,Elmúlt a tél, itt a tavasz,Jelzik csicseregve. A mi szerelmünk is,Ébred a téli álomból,A tavaszi napsütésben,Próbáljuk meg újból! Találjuk meg végre egymást,Feledjük a múltat,Boldogságunk akkor többé,Soha el nem múlhat! Makó, 1998, 10. 15.
MEGÁLLOK A TEMETŐBEN(Fátyol Misi emlékére) Megállok a temetőben,Fátyol Misi sírhantjánál,Elmerengek némán csendben,Felidézem a régi nótáját. Hegedűjével könnyeket,És mosolyt varázsolt az arcokra,Mikor a hegedű húrján,Felcsendült a sokat hallott nóta. Elnémult a hegedűje,Nem szól többé már a régi nóta,Lent pihen az öreg prímás,Nótájával lett a sír lakója. De a lelke fent muzsikál,Valahol a magasságos égbe’,Ráemlékeztet az óta,Emléktáblára … Olvass tovább
NEM TUDOM, HOGY MÉRT HAGYTÁL EL? Nem tudom, hogy mért hagytál el,Mért mentél el messze tőlem,Amikor mi boldogságban éltünk?Azóta úgy fáj a szívem,Mert az elvesztett szerelem,Nem jön vissza életünkben nékünk. Lehet, hogy Te most boldog vagy,De ne hidd, hogy örökké tart,Ne hidd, hogy Te feledted a múltat,Egy szép reggel arra ébredsz,Kísértenek az emlékek,És Te is … Olvass tovább
MINDIG AZT HAGYTAM EL Mindig azt hagytam el,Ki szeretett engem,Mindig az, hagyott el,Akit én szerettem! Próbálgattam százszor,De mindig hiába,Egyedül maradtam,Új kalandra várva. Egyedül maradtam,Hajam, hófehér lett,Lelassult a léptem,A kaland emlék lett. Ha most felkeresne,Akire úgy vágytam,Nem hagynám el soha,Százszor megfogadtam. Százszor megfogadtam,Nem csalnám meg soha,Boldog volnék, ha csak,Mellettem, szuszogna. Nincs is hűségesebb,Egy öregembernél,Ki csak emlékezik,És … Olvass tovább
ELNÉZEM A CINEGÉKET Elnézem a cinegéket,Hogy ők mily vidáman élnek.A madáretető mellett,Mily boldogan csivitelnek. Hull a hó és süvít a szél,Az ablakon jégvirág van.Örülnek a szabadságnak,A szívükben mindig nyár van. Én is ilyen szabad voltam,Amíg meg nem házasodtam.Egy fáért egy egész erdőt,Könnyelműen odaadtam. Nézhetem a cinegéket,Most már a meleg szobából.Szabadságról álmodhatom,Elmélkedhetek a sorsról! Makó, 1998. … Olvass tovább
FELCSENDÜL A NÓTA Felcsendül a nóta,Szól a víg muzsika,Vidám frissestMuzsikál ma a zenekar. Mindenki táncolniKezd a ritmusára,Öreg és fiatal,Vigad a csárdába’. Húzd rá cigány, húzzad,Ne sajnáld a vonódat,Járjuk ezt a frissest,Míg a húr el nem szakad! Húzzad, húzzad,Ne hagyd abba,Hadd mulassunk,Az éjszaka! Végre vigadhatunk,Végre mulathatunk,A jókedvünkBár örökké eltartana! Vége van a bálnak,Vége a nótának,A jókedvünk … Olvass tovább
HULLÓ CSILLAG Elhagytál, így szertefoszlottMinden álmom,Hullócsillaggá vált az énBoldogságom. Azóta én magam járok,Elkerül a boldogság,Hullócsillag elvitted az életemnek,Tovatűnő sugarát. Álmaimban néha titkonHozzád járok,Keresem az elveszítettBoldogságot. Egykor oly sok tervet szőttünk,S választottunk csillagot,Te voltál a fénylő csillag, mely az égenAzóta is ott ragyog! Makó, 1998. 09. 27.
NÉHA TITKON GONDOLATBAN Néha titkon gondolatban,Felmegyek Te. hozzád,Kutatom az egykorNálad töltött boldog órát. Keresem az okot,Amely elválasztott Tőled,Pedig minden szép volt,Mégis emlék lett Belőled. Múló emlék lett Belőled,Csak egy múló óra,Megállítani az időt,Akkor kellett volna. De az idő rohant,S elszálltak a múló évek,Nem maradt más nékem,Csak azaz egy óra Véled! Makó, 1998. 09. 20.
A SZOMSZÉDOM GALAMBJA A szomszédom galambjai,Mindig csak azt nézik,Hogy az enyémek mit esznek,Mit adok én nékik. Én is olyan vagyok, mint aSzomszédom galambja,Mindig a szép szomszédasszonyt,Figyelem vágyódva. A szépasszony észre sem vesz,Nagy az én bánatom,Bánatomban becsuktam énAz összes galambom. Ne láthassák galambjai,Az enyém mit eszik,A szépasszony én tudom csak,Nekem miért tetszik. Hiába zártam be én … Olvass tovább