a zenész, író munkásságának és a makói muzsikusok emlékét őrző oldal
Bozsogi Attila számára az önkifejezés egyik nagyon fontos formája az írás, ami leginkább rímbe szedett sorok, versek képébe jelennek meg. A legváltozatosabb módón és témákban születtek ezek az alkotások, melyeket több esetben nyomtatásban is megjelentetett a szerző.
BOLDOGSÁG, SZERELEM Két szemem, lehunytam,Aludni vágyom,Hogy rólad álmodjam,S légy gondolatom. A tegnap Te voltál,Leszel a holnap,A múlt és a jövő,Egy személyben vagy. Ha Tőled eljövök,Visszavágyom én,Boldogság vagy nékem,S így is szeretném. Mikor visszatérek,Karod átölel,Szemed ragyogásaSzótlanul felel. Ha mondod, hogy szeretsz,Érzem, hogy igaz,Ajkad minden szava,Örvendeztet az. Boldogság, szerelem,Mindkettő csak egy,A neved jelentiS Te vagy az-az egy! … Olvass tovább
BOLDOGSÁG, SZERELEM Két szemem, lehunytam,Aludni vágyom,Hogy rólad álmodjam,S légy gondolatom. A tegnap Te voltál,Leszel a holnap,A múlt és a jövő,Egy személyben vagy. Ha Tőled eljövök,Visszavágyom én,Boldogság vagy nékem,S így is szeretném. Mikor visszatérek,Karod átölel,Szemed ragyogásaSzótlanul felel. Ha mondod, hogy szeretsz,Érzem, hogy igaz,Ajkad minden szava,Örvendeztet az. Boldogság, szerelem,Mindkettő csak egy,A neved jelentiS Te vagy az-az egy! … Olvass tovább
BADACSONYI BORPINCÉBEN Badacsonyi borpincében,Nem tudtam én a lábamra állni.Próbálgattam, de hiába,Nem sikerült ott egyedül járni. Lábamba állt a kéknyelű,A fejem is szédült a jó bortól.Ketten vezettek ki onnan,Úgy tudtam megválni a hordótól. Badacsonyi borpincébe,Azóta is mindig visszavágyom.A hordó lett ott énnekem,Mindörökre a legjobb barátom. A lopót, ha belemártom,Tátott szájjal elnyeli azt csendben.A hasában a jó … Olvass tovább
A ZENE Hangoknak birodalma,Te csodálatos világ,Hol megszépül az érzés,A lelked táncolni vágy. A dallamok fűzérétKépezik a hangsorok,Amit a zeneszerzőVerejtékkel álmodott. A hangszereken megszólalA hangjegyek kavalkádja,S dallamok szárnyalnak,Szívet, lelket átjárva. A melódiát, s ritmustAkkordok fogják össze,Csodálatos hangzássalJutnak el a fülünkbe. Vonósok, fafúvósokA rézfúvósok s dobok,Csörgők és cintányérokAlkotnak egy családot. A zenekart karmesterVezeti, dirigálja,S ott /a/ hangszerek … Olvass tovább
VAN EGY HÁZ Van egy ház, ahol születtem,Hol leéltem az életem.Anyám, apám, ott nevelt fel,S ketten nőttünk nővéremmel. Mamám, Tatám, velünk lakott.S hatan alkotunk családot.A háborút itt éltük át,Láttam németet és muszkát. Iskolába innen jártam,Zongorázni itt tanultam.Harmonikám vígan zengett,S mindig a zene éltetett. Katonának innen mentem,S vissza is ide érkeztem.A munkába onnan jártam,Mikor éjjel muzsikáltam. … Olvass tovább
AZ ESKÜVŐ A nászinduló hangjaMost is fülemben cseng,S ti örömkönnyek között,Kimondtátok az igent. A boldogság költözöttSzívetekbe, s szívünkbe,Nem feledjük a napot,Megmarad az emléke. Felhúztátok a gyűrűt,Egymásnak az újára,Mely gyűrű egy kört alkot,S a végtelent mutatja. Végtelen a boldogság,Amit nyújt a szeretet,S családdá formált akkor,Mindörökre titeket. Új fejezet kezdődött,Feladatok és gondok,Családi fészekben,Nevelni az utódot. Annácska, mint … Olvass tovább
EGYMÁSRA TALÁLTUNKÚJRA Ülök a busz bőr ülésén,S a kerekek versenyt futnak,Szántóföldek, rétek, mezők,Egymás után elmaradnak. Élvezem a sebességet,Száguldást, mely Hozzád röpít,Távolban magányos tanyák,A múlt emlékét idézik. Visszatér a gondolatomA régmúlt idő újra él,Amikor mi találkoztunk,Szívem mindég arról mesél! Hideg téli éjszaka volt,És megperzselt a forró csók,A két kezed megremegett,Amikor engem átkarolt. Éreztem a néma csendben,Azt … Olvass tovább
NEKED Neked írom,Tőlem kapod,Ezt az egy szót,Gondolatot.Hogy szeretlek,Szeress Te is,Hogy várok Rád,Várj rám Te is. Azt kérdezemMagamtól én,Kérdezd Te is,Úgy szeretném.Mi lakik bent,Lelked mélyén,Szíved kié,Csak az enyém? Kezed fogom,Fogjad Te is,Így érzem én,Érezd Te is.Hogy az életEgyütt mily jó,Sok boldogság,Ez a való. Ha ölellek,Ölelj Te is,Ha csókollak,Csókolj Te is.Ha ágyadbanEgyütt fekszünk,ElkezdődikÚj életünk. Reggel mikorFelébredünk,Rigó fütyül,Örül … Olvass tovább
A KOCSÁNYOS TÖLGY Kocsányos tölgy áll magábanA Megyeház utcába’ ,Megcsodálja, ki arra jár,Már két évszázad óta. Makó legöregebb fája,És mindenki ismeri,Több nemzedék eljött hozzáA tiszteletét tenni. Kossuth toborzó körútjánFelnézhetett a fára,Szabadságról álmodozvaÉs katonákra várva. A lombkoronája alatt,Megpihent Juhász Gyula,Árnyékában gondolatátSok szép versben megírta. Juhász Gyula emlékfája,Így lett e matuzsálem,A költő és az öreg tölgy,Már régen … Olvass tovább
AZ ŐSZ Sárga falevelekLepik el a tájat,A fák ágairólCsendben alá szállnak. Jelezve, hogy elmúltS vége van a nyárnak,A vándormadarak /már/Régen messze szállnak Hűvös őszi szél fúj,Tépdesi a fákat,Messzire röpítiRóluk a magvakat. Ahová leesnekOtthonra találnak,Kikelnek tavasszalÉs így szaporodnak A szántóföldekenSok ember dolgozik,A nyárnak termésétBetakarítják itt , Szedik a gyökeretKukoricát, répát,Szüretelnek víganDalolva sok nótát. A szőlő levébőlKészül … Olvass tovább