a zenész, író munkásságának és a makói muzsikusok emlékét őrző oldal
ÖREGASSZONYNAK MÁR NEM KURIZÁLNAK Törött lábbal az ember nem ugrálhat.Öregasszonynak már nem kurizálnak.Az idő, ha elszalad, ha elszalad.Minden csak emlék marad, csak az marad! A szépség az, múlandó, de múlandó.Aki öreg fiatalhoz nem való.Mert az öreg elalszik az asztalnál.A fiatal ilyenkor egyedül hál. Az öreget elhagyja a fiatal.Mert az éjjel nemcsak aludni akar.Így jár, ha … Olvass tovább
NAPFOGYATKOZÁS A holdvilág tündöklését,A napfénytől kapja.Néha a Nap ragyogását,A Hold eltakarja. Mikor teljes lesz a NapnakA fogyatkozása,Sötétség borul a Földre,Ez a Hold játéka. Mégis szereti a NapA Holdat, csillagokat.Pedig ezek sokszor neki,Bánatot okoznak. Eltakarják ilyenkorAz éltető sugarát,Mintha el akarnák venniA Napnak hatalmát. /A/ szerelemnek is van néha,„Napfogyatkozása”.Ezt a jelenséget mindig,Hűtlenség okozza. Beárnyékolja valakiA boldogság fényét,Bánatot … Olvass tovább
ELKERÜLÖM AZT AZ UTCÁT Elkerülöm azt az utcát,Ahol Hozzád jártam.Nem megyek a kisházadba,Mert becsaptál ottan. Megaláztad hiúságom,Összetörted szívem.A lelkem is fáj az óta,Hogy Tőled eljöttem. Nem találom én a helyem,Nincsen nyugtom nekem.Valamikor bíztam benned,És a szerelmünkben. Oly sok álmot tettél tönkre,Vége mindörökre.Elhagytál, és mást szeretsz Te,Engem elfeledve. Makó, 1999. 08 12.
A KORHÁZBAN A korházban a fehér ágyakon,Sok beteg fekszik, s nézni szánalom.Kutató szemem, csak Téged keres,Hol lehetsz? – Merre vagy, – Ki érti ezt? Tegnap még vidám voltál és erős,Ma megműtve fekszel s jön sok ismerős.Meglátogatlak én is te drága,Hogy örülsz-e vagy sem, ezt ki tudja? Ágyadhoz lépek szólni nem tudok,Csak állok és nézlek, mint … Olvass tovább
AZ ÉJSZAKÁT MOSTANÁBAN ÁTVIRRASZTOM Az éjszakát mostanában átvirrasztom.Rád gondolok, s nem tudom, hogy mi a bajom.Oly sok boldogóra volt, míg együtt voltunk.Hiányzik a szerelmünk a boldogságunk. Van mikor a szavak semmit nem jelentnek,Ilyenkor a szívek csendben beszélgetnek.Álmodozva kergetjük a szerencsénket.Tévedünk, ha elhagyjuk a kedvesünket. Elfeledni, ami szép volt sosem lehet.Fellángolnak egyszer még a nagy szerelmek.Boldogságot … Olvass tovább
A JÓ HÁZASSÁG RITKA A jó házasság ritka,Mint a fehér holló.Amelyik rossz,Haszontalan és borzasztó. Féltékenység, civakodás,Veszekedés, marakodás,A rossz házasságnakEz az alapja. Ezért mondom,Ne házasodjál meg soha. De ha mégis házasságraSzánnád magad,Gondolj arra,Nem lesz többé már nyugalmad. Tüzet vízzel összezárni,Szép lányoknak fittyet hányni,Házasságban mást szeretniNem szabad. Ha házas vagy,Ehhez tarthatod majd magad. Agglegénynek gondjaSoha semmi sincsen,Egy … Olvass tovább
NEM TUDOM, HOGY GONDOLSZ-E RÁM Nem tudom, hogy gondolsz-e rám,Vagy már elfeledtél?Nem tudom, hogy emlékszel-e,Egykor, hogy szerettél? Nem tudom, hogy megbántad-e,Amiért elmentél?Nem tudom, hogy visszajössz-e,Vagy már eltemettél? Tudom azt, hogy gondolatbanSokat vagyok Nálad!Tudom azt, hogy éjszakánként,Vágyódom utánad! Tudom, hogy fáj az én szívem,Amiért elmentél!Tudom, megbocsátok Neked,Hogyha visszajönnél! Makó, 1999. 07. 22.
JÓ BORT ITTAM Jó bort ittam,S berúgtam az éjszaka.Próbáltam deNem találtam én haza. KerestemAz utcánkat, de hiába.Mindig visszaTaláltam a kocsmába. KocsmárosnéÉdes szentem, galambom.Hozzon italt,Nem találom otthonom. EliszomA pénzem, mint az eszemet.ZárórakorFogadjon be engemet! Szállást adjonÉjszakára, ha szeret.MeghálálomReggel, ha felébredek. Csókot adokA csókjáért cserébe.A pénzemetÚgyis már mind elvette! Makó 1999. 07. 21.
ELFELEJTETT SZÉP EMLÉKEK Elfelejtett szép emlékek,Tovatűntek, messze szálltak,Mint a vadlibák.Édes csókok ölelések,Simogató becézések,Ideje lejárt! Amikor Te mást szerettél,Nekem nagyon fájt.De most mikor visszahívnál,Nem gondolok Rád-Te akartad, hogy így legyen,Így múlt el egy nagy szerelem,Nem lesz folytatás. Hiába is hívsz már engem,Nem megyek én vissza Hozzád,Soha többé.Tűnj el az én életemből,Felejtsd el a szerelmünket,Mindörökké! Ami volt … Olvass tovább
NINCS A FÖLDÖN OLYAN ROSSZ Nincs a Földön olyan rossz,Mely jóra ne fordulna,Boldogságnak is van könnye,Sír a lelkünk néha. Ébren temetjük az álmot,Feledjük a múltat,Vihar után napsütés jön,Miránk vár a holnap. Kit elhagytak, maga marad,Lelke nem nyugodhat,Más karjában boldogságot,Senki sem találhat. Felejteni parancsszóra,Soha azt nem lehet,Annak fáj a szíve mindig,Aki jobban szeret. Bánatod van, mindig … Olvass tovább