2020

VOLT EGY CIGÁNY!(Id. Sztojkó Mihály emlékére) Volt egy cigány-, barátom volt,Ki vagyonról csak álmodott.Szegénycsaládból született,Ez lett neki öröksége. Putriját felépítette,Ott született öt gyermeke.Ismerte a csóróságot,Nem törte meg-, szorgoskodott. Gyermekeit felnevelte,Mindig jóra serkentette.Sztojkó Mihály volt a neve,Ez lett neki büszkesége. Mindig egy kis házra spórolt,Nem volt soha nagyra vágyó.Beteljesült régi álma,Egy kis ház lett új otthona. … Olvass tovább

SÖTÉT FELHŐ Felettem egy sötét felhő,Öreg Napnak árnyékvető.Úszik csendben, méltósággal,Fenn az égen messze halad. A szomjas föld sóhajtozik,A felhő vizére vágyik.Villám-, dörgés kísérője,Mézesmadzag, vagy tán mégse. A repedt szik, kopár, szomjas,Az aszálynak rabszolgája.Nyögve kitart, bár szánalmas,Elszáradt fű beborítja. A szántók is haldokolnak,Az esőről álmodoznak.Búza, s árpa kalászai,Egy reggelre lekonyul mind. A felhő csak úszik tova,Vissza … Olvass tovább

MEGINT ÍROK! Megint írok-, írogatok,Jut eszembe sok-sok dolog.A javát kiválogatom,Mi nem tetszik, hátrahagyom. Mikor nincsen gondolatom,Ami rossz volt, előhozom.Jóvá válik, mit eldobtam,Értékes lesz-, egyre jobban. Magam ezért dicsérgetem,Agyam csak értéket terem.Így válok én varázslóvá,Rosszat jóvá kovácsolván. Egy szó, nem száz, mondogatom,Nem mindegy, hogy-, hogy tálalom.Ötleteim viccnek szánom,Tréfálkozva előadom. Ha nevetnek, boldog vagyok,Strófámra büszkén gondolok.Be nem … Olvass tovább

LETARGIKUS HANGULAT! Orvul támadt-, s köszönt reám,Öregkori tragédiám.Kivédeni azt nem tudtam,Bárhogyan is tiltakoztam. Tudomásul kellett vennem,Rossz irányba igyekezem.Hátam mögött ifjúságom,Szépreményű bohémságom. Szép szavak kovácsolása,Nem hat lányra, asszonyokra.Bambán nézek magam elé,Mi hibázik, azt kérdezvén? Hiba talán bennem volna,Azt kutatom bizakodva?Hisz még kedves tudok lenni,Kényszerülten mosolyogni. Humorom sem kopott meg még,Könnyelműen bókot hinték.A hölgyek tán azt gondolják,Vén … Olvass tovább