a zenész, író munkásságának és a makói muzsikusok emlékét őrző oldal
A SZOMSZÉDOM GALAMBJA A szomszédom galambjai,Mindig csak azt nézik,Hogy az enyémek mit esznek,Mit adok én nékik. Én is olyan vagyok, mint aSzomszédom galambja,Mindig a szép szomszédasszonyt,Figyelem vágyódva. A szépasszony észre sem vesz,Nagy az én bánatom,Bánatomban becsuktam énAz összes galambom. Ne láthassák galambjai,Az enyém mit eszik,A szépasszony én tudom csak,Nekem miért tetszik. Hiába zártam be én … Olvass tovább
MINDEN LÁNY CSAK ADDIG SUTTOG Siketnéma asszonynál nincs,Nem is volt, és nem is lehet,Jobb asszony egy házban.Ha takaros, nagyon dolgos,Szorgalmas és ragaszkodó,Külön áldás volna. /Az/ ilyen asszonyt,Nagyon becsüld meg,Nem hall rosszat,Sohasem ő felőled.Akinek ez megadatott,Felesége nem szólhatott,Boldogság az élet. Én is ilyet keresgettem,De csak beszélőre leltem,Ez lett az én vesztem.A kocsmából hazamegyek,Acsarkodik, nem becézget,Ily sors … Olvass tovább
SOKAT ÍGÉRT AZ ÉLET NEKEM Sokat ígért az élet nekem, De túl keveset adott, Kegyetlenül közbe szólt, Mikor látta, hogy boldog vagyok. A kezdet az mindig sikerült, De a folytatás az elmaradt, Mindenki elhagyott, és énnekem Már csak a remény maradt. Harcba szálltam én a sorssal, Reméltem győzni fogok, Vesztes nem lehet soha, Akiben egy … Olvass tovább
ÁLMOMBAN TE MEGJELENTÉL Álmomban Te megjelentél,Eljöttél énhozzám,Édes álomba ringattál,Átöleltél némán, Felkínáltad a szívedet,Szívemért cserébe,Megfogadtad, velem maradsz,Ezután örökre. De az álom gyorsan elszállt,Ottmaradtam árván,Becsapott az édes álom,És megkínzott durván. Nem felejtem el azóta,Hogy az álom csalfa,Ébren álmodom most Rólad,Téged várlak vissza! Makó, 1998. 09. 03.
A MI UTCÁNKAT A mi utcánkat már,Csak öregek lakják,Elköltözött onnan,Rég a fiatalság. Csendesek a házak,Nincs ott nótaszó már,Nem dalol ott senki,Csak a vándormadár. De egy nap egy reggel,Felvidult az utca,Szépasszony költözött be,Az egyik házba. Csodás szépségére,A Nap is mosolyog,Magas házuk felett,Minden csillag ragyog. A sok öregasszony,Irigykedve nézi,Fiatalságukat,Bennük felidézi. De a férfinépség,Mindig alig várja,Hogy a szép … Olvass tovább
ELSZÁLLTAK A MÚLÓ ÉVEK Elszálltak a múló évek,És gyermekkori álmok,Hiú ábránd lett az élet,Hazugok lettek a dalok. Nem sikerült soha semmi,Az ifjúságom elhagyott,Egy napon azt vettem észre,Hogy már én is öreg vagyok. Sokat vártam az élettől,De csak csalódást okozott,Nem lázadoztam én soha,Csak a szívem tiltakozott. Nem bántam meg soha semmit,Csak korom ellen lázadok,Nem bocsátom meg … Olvass tovább
ELFELEJTETT BOLDOG PERCEK Elfelejtett boldog percek,Csókok ölelések,Életünkben ezek többé,Vissza sosem jönnek Lezárult egy fejezet,És megszűntek a vágyak,Felváltja a boldogságot,Holnapra a bánat. Merengek a holdvilágnál,Hogy ez így miért lett,Miért múlt el mind az,Amit együtt tervezénk meg. Elmegyünk már egymás mellett,Feledtük a múltat,A felkelő napsugarak,Nekünk nem ragyognak. Makó, l998. 08. 05.
EGY SZŐKE ASSZONY VOLT Egy szőke asszony volt,Életemnek álma,De sokat eljártam,Egykor én hozzája. Csókolgattam százszor,De nagyon szerettem,Boldogabb nem voltam,Soha életemben. Virágzott az erdő,Mikor megismertem,Dúló zivatar volt,Mikor elvesztettem. Könny szökik szemembe,Mikor Rá gondolok,Drága szőke asszony,Akkor voltam boldog. Nem felejtem el én,Azt a szőke asszonyt,Lelkem zivatara,Fájó emléket ont. Rá gondolok százszor,Vagy talán ezerszer,Azt kívánom tőle,Szeressen még egyszer! … Olvass tovább
BOGÁNCS Bogáncs a leghűségesebb kóbor kutya volt,S nélkülözött sokat, amíg hozzám vándorolt.Alázattal önként szolgált sok-sok éven át,Családtag lett a házunkban, ott talált gazdát. Szeretett ő mindenkit, ki őt is szerette,Idegent a házba soha be nem engedte.Éjjel-nappal őrizte a házat, s udvarát,Elzavarta kegyetlenül a szomszéd macskát. Farkcsóválva jött elém, ha haza értem én,S egy reggelre elszenderült, … Olvass tovább