Bozsogi Attila

BARÁTOK Barátok voltak már régen,Tisztességben, szeretetben.Stan és Pannak, termetéhez,Őrájuk emlékeztetnek. Az egyik volt hórihorgas,Másik kicsi sovány alkat.Eltérés köztük annyi volt,Hogy a kicsi (is) kövér, pufók. Okos viszont mind a kettő,Vitájuk ebből jön elő.Így hát gyakran összekaptak,Egymásra úgy acsarogtak. Szalmaláng (a) civakodásuk,Többet ér a barátságuk.Mintha semmi nem lett volna,Olyanná vált minden vita. Köszöntötték néha egymást,Ültek ilyenkor … Olvass tovább

EGY NAP Túloldalra, ha átnézek,Fényesebbek ott a fények.Reggel a Nap, mikor felkel,Onnan süt be fényeivel. Így kezdődik minden napom,Egyhangúan, mégsem unom.Átolvasom az újságot,Hírei közt kutatgatok. Tizenharmadik oldalon,Gyászjelentést fellapozom.Öröm tölti el szívemet,Nem találom ott nevemet. A szerencse reám ragyog,Hiszen élek, és virulok.Követek egy gondolatot,És ébren is álmodozok. Néha felébredek abból,S borzongok a valóságtól.A hírek megrettentenek,Migrációról beszélnek. … Olvass tovább

HA MEGHALOK Ha meghalok, eltemetnek,Elfelednek az emberek.Nem mondanak imát értem,Pedig egykor köztük éltem. Éltem bizony, – nem akárhogy,De az, – semmit nem határoz,Eltűnnek a szép emlékek,Bohémságok, tréfák, viccek. Boldog azután lehetek,Odafenn, hol vannak szépek.Angyalokkal játszhatom majd,Vagy a pokol is befogad. Halálomról jót, vagy semmit,Idelent azt rebesgetik.Talán néha megemlítik,Élt erre egy ember rég itt. Nevemre sem … Olvass tovább

LÁTNOK! Néha nappal is álmodom,Gondolataim csapongnak.Mint a sötét éjszakában,Elém tűnik egy új csillag. Megvilágítja a jövőt,Vagy visszavisz a régmúltba.Ilyenkor látnoki szemmel,Tekintek a valóságba. Nyughatatlan természetem,Rabságában búsan élek.Kitörni szeretnék onnan,Ezért csak előre nézek. Hátrahagyom, ami rossz volt,Nem figyelek többé arra.Felcsillannak reményeim,Mosoly ül ki az arcomra. Az agyam is gyorsan pereg,Elrepít a boldogságba.Fékeveszett, szilaj ötlet,Vesz ekkor a … Olvass tovább

ANYÁM MESÉLT! Gyermekkoromnak emléke,Mesevilág ismerete.Édesanyám kedves arca,Megjelenik mosolyogva. Lestem egykor minden szavát,Felidézem mondókáját.Ágyam szélén üldögélve,Mesét mondott, estelente. Most is hallom, minden szavát,Követem a gondolatát.Bár az évek már elszálltak,De az emlék örök maradt. Története elvarázsolt,Csodás helyre kalauzolt.Óriások földjén jártam,Szikláik közt barangoltam. Vizet facsartak kövekből,Könnyedén, és nem erőből.Másnap én is próbálgattam,Szomorúan csődöt mondtam. Panaszkodtam jó anyámnak,Kudarcomról kifaggattam.Kacaja … Olvass tovább

FÜRDŐ! Nagy múltja van a fürdőknek,Az Ókorra visszanéznek.Rómaiaknak szokása,Átalakult manapságra. Régi ruhaköltemények,Eltakartak minden szépet.Sikk volt egy kilátszó boka,Ma meg a csupasz tompora. Hölgyszokások így változtak,Férfiaknak látványt adnak.Rég a nőket eltakarták,Erényüket így megóvták. Ma meg büszkék bájaikra,Nem kevésbé hájaikra.(De) nem törődik senki vele,Ha kilátszik kerek segge. Melltartóknak feladata,Megváltozott az is mára.Felhívja a figyelmedet,Szinte vonzza tekinteted. Az … Olvass tovább

PIAC! Hajnalodik, készülődnek,A piacon összegyűlnek.Kofasereg serénykedik,A portékát rendezgetik. Ami szép, az felül kerül,A silányabb rejtekéül.Minden eladó ott nekik,Selejtet, azt ki nem vetik. Kínálják az áruikat,Bevetik a furfangjukat.Van ott minden roskadásig,A padokon összeáll itt. Krumpli, gyökér, sárgarépa,Karfiol és szép uborka.Őszibarack, meggy és alma,Szőlő, egres, vöröshagyma. Málna, ribizli, fokhagyma,Erős, csemegepaprika.Banán, narancs, és datolya,Déli gyümölcs sokasága. Görögdinnye, sárgadinnye,Kerül … Olvass tovább

A LÉLEK! (A) hatalmasok uralkodnak,Vagyonukkal megaláznak.Gondolj arra, vajon kik ők?Elnyomásaik fertőzők. (A) néptől kaptak mindenüket,Elvehetik értékedet.Nyomorba dönthetnek téged,Családod, és feleséged. De hatalmuk azért véges,Nem vehetik el lelkedet.Lélekben, ha gazdagabb vagy,Nyomorodban úgy arathatsz. Ellened akkor tehetnek,Mikor bűnbe esik neved.De, ha makulátlanul élsz,Nincs ellened semmilyen érv. Mégis gyakran kikezdenek,Pedig lehet, – nem ismernek.Gyűlölettel le is néznek,Alantas a … Olvass tovább

ESTELEDIK! Esteledik, lemegy a Nap,Megpihen, hisz ő is fáradt.Vörös korongjának fénye,Visszatekint elmerengve. Megfürdik még a patakba,Sugarát tisztára mossa.Majd elnyeli a horizont,S kialszik a tüze is ott. Nem hallja már a tücsköket,Éji zenét, üzenetet.Álmában új terveket sző,Vajon mit hoz a jövendő? A tájra szürkület borul,Sötétedik már konokul.Brekegni kezd a békahad,Szúnyogokra várakoznak. A sünök is előbújnak,Élelem után … Olvass tovább