a zenész, író munkásságának és a makói muzsikusok emlékét őrző oldal
SZAVAK HELYETT Valamikor ketten együtt,Sétáltunk sokat.Akkor éltünk mind a ketten,Boldog napokat. Kéz a kézben bandukoltunkS egy szót sem szóltunk.Szavak helyett szívünk beszélt,S mi csak hallgattunk. Pár száll virággal vártalak,S szívem zakatolt.Mikor megláttalakMég a lelkem is dalolt. Csapongott a képzeletünk,S nem gondoltuk azt,Hogy egy napon kapcsolatunkCsak emlék marad. Harminc nyár és tél is elmúlt,Azóta talán.Emlékezetemben most … Olvass tovább
FOHÁSZ Isten!-Mért bántasz engemet?Én sosem bántottalak.Meggyötörted a lelkemet?Te nagyon gonosz vagy!Fiad megöletted!Most rám fáj a fogad?Krisztus lelkét magadhoz vetted,Csak a testét kínoztattad!Engem eltiporhatsz, mint egy férget,De a lelkem ne háborgasd!Mondd meg, mit akarsz?Öröm ez Neked?Ámor nyilával szívem átlövetted,Nem volt elég ez?A világban háború dúl,Van már sok kereszt!Korházakban kínok-kínjával,Sok-sok ember hal meg. Isten!-Te hatalmas vagy,Az embereket … Olvass tovább
LOPVA JÁROK UTCÁTOKBAN Lopva járok utcátokban,Emléket kutatva, Még a házak is figyelnek,Engem kikacagva. Földönfutó lettem Nálad,Mint egy kivert kutya,Ne tudja meg soha senki,Csak az Isten tudja. Bolyongok a nagyvilágban,Feledést keresve.Nem találok gyógyírt erre,A szörnyű nagy sebre. Piros rózsák integetnek,Úgy beszélnek rólam.Így lettem én futóbolond,Kivetetté váltam. A madarak azt csicsergik,Hogy én jól megjártam.Szerelmedben bíztam mindig, –Ezt … Olvass tovább
ELFUJJA AZ ŐSZI SZELLŐ Elfújja az őszi szellő,A lehulló leveleket.Elmegyek az életedből,Ha már nem kellek én Neked. De ha egyszer arra járok,Ahol Veled boldog voltam,Rád gondolok fájó szívvel,Elsiratom majd a múltam. Visszaemlékezem akkor,A legforróbb csókjaidra,Az elmúlt boldog időkre,A sok csodás szép napokra. Eszembe jut minden, amitAkkor Neked eldaloltamAmikor a két karodban,Boldogságról álmodoztam. Te lettél az … Olvass tovább
SZENTENDRÉNEK FŐÚTCÁJÁN Szentendrének főutcáján,Menetel a század.Sok szép leány figyeli,A délceg katonákat. Várjatok egy hónap múlva,Kijövünk hozzátok,Minden lánynak jut egy baka,Csak meg ne bánjátok. Kilenc hónap múlva,Leszerelnek a katonák,Szentendrei kislány,Mit fog szólni, majd a mamád? Nemcsak kanálgép volt,Minden katonanadrágba,Meglátjátok, jön a gólya,Sok-sok lányos házba! Makó 1999. 11. 08.
AMIKOR MI TALÁLKOZTUNK Amikor mi találkoztunk,Nem gondoltam én azt,Hogy egy napon fájni fog még,S jól esik a vigasz. Szomorúság lesz majd nekem,Minden perc és óra,Amiért a mi szerelmünk,Sosem vált valóra. Elmerengek sokszor azon,Mi volt annak oka,Hogy ami oly jól kezdődött,Miért jutott oda? Mi volt, amit elhibáztunk,Vajon hol vétettünk,Amiért kátyúba jutott,A mi nagy szerelmünk? Makó, 1999. … Olvass tovább
MIKOR SZIVEN KISKAPUJÁN Utoljára sok-sok boldogÓrát kaptam Tőled.Elfeledni azt nem lehet,Nem is tudlak Téged. Mikor szívem kiskapuján,Besétáltál hozzám.Tudtam érted a csillagot,Az égről lehoznám. De az évek elrohannak,Egyszer megöregszem.El kell mennem időm lejár,Így rendelték nekem. Letesznek a sírba engem,De a lelkem elszáll.Várlak majd a másvilágon,Mikor eljössz hozzám. Makó, 1999. 11. 02
MOST JÖTTEM RÁ ARRA Most jöttem rá arra,Hogy minden hiába.Nem tudsz Te szeretni,Szíved azért árva. Könnyes szép szemedből,Szomorúság árad.Megcsalt ez az élet,Elemészt a vágyad. Siratod a múltat,Nem tudod feledni.Hiába szeretlek,Nem érdekel semmi. Látni sem akarsz már,Nincs egy kedves szavad.Bezárult a szíved,Elveszett nyugalmad! Makó, 1999. 10. 23.
EGERET FOGOTT A CICA Egeret fogott a cica,Játszik vele vígan.Elengedi, futni hagyja,És lecsap rá nyomban. A kisegér menekülne,Elbújna, ha tudna.De a macska mindig ott van,Mikor már elfutna. /A/ házasság is macskajáték,Fogva vagy Te ottan.A párod, ha elenged is,Csak utánad, rohan. Menekülnél messze mennél,De nincsen esélyed.Mert az asszony, mint a macska,Mindig elkap Téged. A kisegér, ha … Olvass tovább
BEKUKUCSKÁLT A HOLDVILÁG Bekukucskált a holdvilágCsendes kisszobámba.Kérdőn nézett le rám,Mért vagyok én egymagamba’. Nem feleltem, mert nem tudtam,Nincs is arra válasz.Élj vidáman, ne szomorkodj,Hogyha magad maradsz. Bujdosik a holdvilág isNéha a felhőkben.Elbujdostál régen,Messze vagy már éntőlem. Érzéseid elől soha,Menekülni nem tudsz.Kínzó érzés gyötrelmétől,Soha már el nem futsz! Makó, 1999. 10. 13.