Makó

MINDIG AZT HAGYTAM EL

Szerző:

MINDIG AZT HAGYTAM EL Mindig azt hagytam el,Ki szeretett engem,Mindig az, hagyott el,Akit én szerettem! Próbálgattam százszor,De mindig hiába,Egyedül maradtam,Új kalandra várva. Egyedül maradtam,Hajam, hófehér lett,Lelassult a léptem,A kaland emlék lett. Ha most felkeresne,Akire úgy vágytam,Nem hagynám el soha,Százszor megfogadtam. Százszor megfogadtam,Nem csalnám meg soha,Boldog volnék, ha csak,Mellettem, szuszogna. Nincs is hűségesebb,Egy öregembernél,Ki csak emlékezik,És … Olvass tovább

ELNÉZEM A CINEGÉKET

Szerző:

ELNÉZEM A CINEGÉKET Elnézem a cinegéket,Hogy ők mily vidáman élnek.A madáretető mellett,Mily boldogan csivitelnek. Hull a hó és süvít a szél,Az ablakon jégvirág van.Örülnek a szabadságnak,A szívükben mindig nyár van. Én is ilyen szabad voltam,Amíg meg nem házasodtam.Egy fáért egy egész erdőt,Könnyelműen odaadtam. Nézhetem a cinegéket,Most már a meleg szobából.Szabadságról álmodhatom,Elmélkedhetek a sorsról! Makó, 1998. … Olvass tovább

FELCSENDÜL A NÓTA

Szerző:

FELCSENDÜL A NÓTA Felcsendül a nóta,Szól a víg muzsika,Vidám frissestMuzsikál ma a zenekar. Mindenki táncolniKezd a ritmusára,Öreg és fiatal,Vigad a csárdába’. Húzd rá cigány, húzzad,Ne sajnáld a vonódat,Járjuk ezt a frissest,Míg a húr el nem szakad! Húzzad, húzzad,Ne hagyd abba,Hadd mulassunk,Az éjszaka! Végre vigadhatunk,Végre mulathatunk,A jókedvünkBár örökké eltartana! Vége van a bálnak,Vége a nótának,A jókedvünk … Olvass tovább

HULLÓ CSILLAG

Szerző:

HULLÓ CSILLAG Elhagytál, így szertefoszlottMinden álmom,Hullócsillaggá vált az énBoldogságom. Azóta én magam járok,Elkerül a boldogság,Hullócsillag elvitted az életemnek,Tovatűnő sugarát. Álmaimban néha titkonHozzád járok,Keresem az elveszítettBoldogságot. Egykor oly sok tervet szőttünk,S választottunk csillagot,Te voltál a fénylő csillag, mely az égenAzóta is ott ragyog! Makó, 1998. 09. 27.

NÉHA TITKON GONDOLATBAN

Szerző:

NÉHA TITKON GONDOLATBAN Néha titkon gondolatban,Felmegyek Te. hozzád,Kutatom az egykorNálad töltött boldog órát. Keresem az okot,Amely elválasztott Tőled,Pedig minden szép volt,Mégis emlék lett Belőled. Múló emlék lett Belőled,Csak egy múló óra,Megállítani az időt,Akkor kellett volna. De az idő rohant,S elszálltak a múló évek,Nem maradt más nékem,Csak azaz egy óra Véled! Makó, 1998. 09. 20.

A SZOMSZÉDOM GALAMBJA

Szerző:

A SZOMSZÉDOM GALAMBJA A szomszédom galambjai,Mindig csak azt nézik,Hogy az enyémek mit esznek,Mit adok én nékik. Én is olyan vagyok, mint aSzomszédom galambja,Mindig a szép szomszédasszonyt,Figyelem vágyódva. A szépasszony észre sem vesz,Nagy az én bánatom,Bánatomban becsuktam énAz összes galambom. Ne láthassák galambjai,Az enyém mit eszik,A szépasszony én tudom csak,Nekem miért tetszik. Hiába zártam be én … Olvass tovább

MINDEN LÁNY CSAK ADDIG SUTTOG

Szerző:

MINDEN LÁNY CSAK ADDIG SUTTOG Siketnéma asszonynál nincs,Nem is volt, és nem is lehet,Jobb asszony egy házban.Ha takaros, nagyon dolgos,Szorgalmas és ragaszkodó,Külön áldás volna. /Az/ ilyen asszonyt,Nagyon becsüld meg,Nem hall rosszat,Sohasem ő felőled.Akinek ez megadatott,Felesége nem szólhatott,Boldogság az élet. Én is ilyet keresgettem,De csak beszélőre leltem,Ez lett az én vesztem.A kocsmából hazamegyek,Acsarkodik, nem becézget,Ily sors … Olvass tovább

SOKAT ÍGÉRT AZ ÉLET NEKEM

Szerző:

SOKAT ÍGÉRT AZ ÉLET NEKEM Sokat ígért az élet nekem, De túl keveset adott, Kegyetlenül közbe szólt, Mikor látta, hogy boldog vagyok. A kezdet az mindig sikerült, De a folytatás az elmaradt, Mindenki elhagyott, és énnekem Már csak a remény maradt. Harcba szálltam én a sorssal, Reméltem győzni fogok, Vesztes nem lehet soha, Akiben egy … Olvass tovább

ÁLMOMBAN TE MEGJELENTÉL

Szerző:

ÁLMOMBAN TE MEGJELENTÉL Álmomban Te megjelentél,Eljöttél énhozzám,Édes álomba ringattál,Átöleltél némán, Felkínáltad a szívedet,Szívemért cserébe,Megfogadtad, velem maradsz,Ezután örökre. De az álom gyorsan elszállt,Ottmaradtam árván,Becsapott az édes álom,És megkínzott durván. Nem felejtem el azóta,Hogy az álom csalfa,Ébren álmodom most Rólad,Téged várlak vissza! Makó, 1998. 09. 03.

A MI UTCÁNKAT

Szerző:

A MI UTCÁNKAT A mi utcánkat már,Csak öregek lakják,Elköltözött onnan,Rég a fiatalság. Csendesek a házak,Nincs ott nótaszó már,Nem dalol ott senki,Csak a vándormadár. De egy nap egy reggel,Felvidult az utca,Szépasszony költözött be,Az egyik házba. Csodás szépségére,A Nap is mosolyog,Magas házuk felett,Minden csillag ragyog. A sok öregasszony,Irigykedve nézi,Fiatalságukat,Bennük felidézi. De a férfinépség,Mindig alig várja,Hogy a szép … Olvass tovább