KI NEM MONDOTT SZÓ
KI NEM MONDOTT SZÓ Hányszor várjuk, mily jól esne,Hallani, diszkrét kettesbe’.Megnyugodni az érzésben,Mi körülvesz, szeretetben. Hallgatásnak varázsában,Elmarad a félhomályban.Pedig tudjuk, és érezzük,Szinte ott vibrál felettünk. Közben felnézünk az égre,Segítséget onnan kérve.Egy szót csupán, annyi elég,Nem jön onnan sem segítség. Egymást közben átöleljük,Találkozik tekintetünk.Látjuk benne, mit akarunk,De elmarad, kedves szavunk. Mondunk közben csacskaságot,Szépreményű üdvös bókot.Tréfás hangon … Olvass tovább