a zenész, író munkásságának és a makói muzsikusok emlékét őrző oldal
Bozsogi Attila TISZTELT POLGÁRMESTER ÚR,TISZTELT KÉPVISELŐ TESTÜLET! Eddig is, és ha a jövőben is pályázni fog a polgármesteri munkakör betöltésére polgármesterünk: Dr. Buzás Péter úr, rá fogok szavazni. (Ez nem kellene, hogy publikus legyen, de annak érdekében, hogy írásom érthetővé váljon megtettem)Úgy gondolom, hogy pártállásától függetlenül minden makói, aki nyitott szemmel rója a város utcáit, tereit, figyelemmel … Olvass tovább
SZEZON ELŐTT A HAGYMATIKUMBAN A hosszú zord, hideg tél után a természet időnként bontogatja szárnyait, és az éltető napsugarak bearanyozzák a Makóiak büszkeségét, a Kossuth díjas Makovecz Imre tervezte Hagymatikum fürdő kupoláit.Napról-napra szépül a környék, elkészülnek a parkok, parkolók, hogy a nyitás időpontjakor zökkenőmentesen kezdhesse majd meg, első szezonját a strandolni vágyók örömére a Fürdők-Fürdője.Az … Olvass tovább
NÉZTEM, AHOGY MEGJELENTÉL Néztem, ahogy megjelentél,Szépségeddel elbűvöltél.Középpontban voltál ottan,Elegánsan, boldogságban. Kerestem a szép szavakat,Szívedhez vezető utat.Reménykedve, bizakodva,Vártam bíztató szavadra. Csodáltalak epekedve,S belenéztem szép szemedbe.Kutattam a lelked tükrét,Rejteget-e valamit még. Elmerengve, némán csendben,Légvárakat építettem.Tested remegését vártam,Míg a fellegekben jártam. Gondolatban messze voltam,Míg a jövőt kovácsoltam.Feszes melleidet néztem,S az élet értelmét kerestem. Tudom, egyszer kisüt a Nap,Mely … Olvass tovább
MEGMUTATOM A VILÁGOT… Megmutatom a csillagot,Melyet a felhő eltakar,Az érzést, és a szenvedélyt,Amit az árny sosem zavar. A lelkem, amely bennem él,Szívemben lakik, s ott dobog,A boldogságom, örömöm,Te jelented, azt Te adod. Megmutatom a Nap fényét,És sugárzó ragyogását,Annak éltető erejét,Csodás gyógyító hatását. A szerelmem mi tűzben ég,S mindig erősebben lobog,Szellők szárnyán Neked küldöm,Hozzád vágyom, s … Olvass tovább
KI TILTJA MEG? Ki tiltja meg, hogy gondolkozzam,És kiöntsem lelkemet neked,Mi szívemben él, s lakozik benn,Elmondjam az érzéseimet? Ki tiltja meg, hogy szeresselek,Mikor a vágy régen bennem él,Csodálhassam a hamvas arcod,S hozzád simuljak, ha jön az éj? Ki tiltja meg, hogy öleljelek,Átkaroljam remegő tested,Csókot hintsek az ajkaidra,S közben imádva becézzelek? Ki tiltja meg, hogy ábrándozzam,S … Olvass tovább
TALÁLKOZÁS A derengő hajnalfényben,Ahol a harmat megfagyott,A Nap is ébredni készült,De sugara szertefoszlott. Álltam és vártam jöttedet,S próbáltam kitalálni azt,Most is szép vagy, úgy, mint régen,Ahogy emléked megmaradt? Ritkán látlak, hallom hangod,S nézhetem a lépteidet,S csodálhatom a mosolyod,Szépséged, amint rám nevet. Az idő lassan araszolt,Míg számoltam a perceket,Melyek már óráknak tűntek,De egyszerre csak megrekedt. Mint … Olvass tovább
TAVASZ ÉBRED Madárdaltól zeng az erdő,Tavasz ébred, boldogság jő’.Ránk mosolyog a napsugár,Szerelemért, szerelem jár. Visszatérnek az emlékek,Fékevesztett ölelések.Az első csók boldogsága,Tavasz hozta, itt van újra. Amikor megismertelek,Önzetlenül szerettelek.Örültünk a boldogságnak,Minden közös csodás napnak. Mégis elveszítettelek,Nem tudtam, hogy mi lett veled.Az új tavasz visszahozott,Itt vagy újra, boldog vagyok. Makó, 2012-04-04
MILYEN IS VOLT 1944-BEN MAKÓN A HÁBORÚ KIMENETELE? A 85 éves Mágori István barátom, aki fiatal leventekorúként élte át a makói harcokat, megosztotta velem egy életre szóló szörnyű eseményeknek emlékeit, melyek az akkor mintegy 40 ezer főt számláló városunkban folyó harcok áldozatairól, és a rettegő városlakókról szólnak. Idézem az emlékezést: „Csepkó Berci barátommal a mai … Olvass tovább
MAKOVECZI ÁLOM Egy ember, ki álmodni, mert,S álmával, világnak üzent.Kupolái égre néznek,S a mennyboltnak integetnek. Földből nőtt ki emelkedve,Beton és fa ölelkezve.A monstrum, ha beszélhetne,Szépségével dicsekedne. Megcsodálja, ki arra jár,Szép szavakkal nem sokat vár.Fürdők-fürdője lett mára,Makó város büszke vára. A sok beteg gyógyulni jön,Iszap, gyógyvíz, fájó öröm.Szaunái tárva nyitva,Reád várnak, – jöjj el oda! Sodrófolyosónak … Olvass tovább
ILYEN MA A VILÁG Megsárgult levelek,Csalfa boldogságok,Elpazarolt évek,Felesleges álmok. Meggyötört emlékek,Sírva hullott könnyek,Átvirrasztott éjjek,Fáradt ébredések. Letargikus ábránd,Kegyetlen valóság,Megkínzott érzelem,Értelmetlen kínzás. Boldogtalan órák,Hitehagyott napok,Reménytelen tervek,Elhagyott asszonyok. Éhező gyermekek,Megerőszakolt nők,Tántorgó részegek,Csavargó bűnözők. Aljas drogdilerek,Hitványok, tolvajok,Pénzéhes sihederek,Lecsukott gyilkosok. Bűnöző vezetők,Sikkasztó bankárok,Korrupt főrendőrök,Számító orvosok. Prostituált lányok,Elárult szerelmek,Hajléktalan senkik,Megrokkant szegények. Gazdagok, törtetők,Szegények és árvák,Reménytelen harcok,Céltalan valóság. Öngyilkos emberek,Eldobott életek,Árván maradt … Olvass tovább