Bozsogi Attila

TALÁN LEHET Talán lehet, érzés színlelt,Hamiskásan hazug érzet.Rejtély előttünk a jövő,Sorsunk, és az eljövendő. Az élet egy nyitott kapu,Nem tudjuk, hogy hová jutunk.Kívülről bekívánkozunk,Bent lehet, hogy nincs nyugalmunk. A szerelem sokszor furcsa,Kín, gyötrelem, és csalóka.Nem sejtjük, hogy meddig tarthat,Fellángol, vagy elhamvadhat. Tanácsot senki nem adhat,Csupán csak jó szókat kaphat.Megfogadjuk, vagy elvetjük,Szerencsénket elűzhetjük. Járjuk magunknak az … Olvass tovább

KI NEM MONDOTT SZÓ Hányszor várjuk, mily jól esne,Hallani, diszkrét kettesbe’.Megnyugodni az érzésben,Mi körülvesz, szeretetben. Hallgatásnak varázsában,Elmarad a félhomályban.Pedig tudjuk, és érezzük,Szinte ott vibrál felettünk. Közben felnézünk az égre,Segítséget onnan kérve.Egy szót csupán, annyi elég,Nem jön onnan sem segítség. Egymást közben átöleljük,Találkozik tekintetünk.Látjuk benne, mit akarunk,De elmarad, kedves szavunk. Mondunk közben csacskaságot,Szépreményű üdvös bókot.Tréfás hangon … Olvass tovább

ÍGY, VAGY ÚGY! Így, vagy úgy, vagy amúgy mondjukA biztosat nem állítjuk.Hazug szóknak hiszünk néha,Annak vagyunk áldozata. Politika bajkeverő,Sokszor talán, gaz, cselszövő.Uszítanak embereket,Népeket és nemzeteket. Álnok tanokat hirdetnek,Téves eszméket hintenek.Állítják maguk tézisét,Megalázzák mások hitét. Ahány ember, annyi féle,Fehér, sárga vagy fekete.Nem a szín határozza meg,Állampolgárság mit jelent. Amerikának elnöke,Másodszor is csak fekete.Fehérek ott elismerik,Világszerte mind … Olvass tovább

TÖRTETÉS Állatoknál, embereknél,Régi szokás örökkön él.Címért, rangért megküzdenek,Azért mindent latba vetnek. Falkavezér lesz az egyik,Politikus meg a másik.Uralkodási vágy tehát,Mindkettőnél nem pedig más. Véres harcban győz az állat,A vesztes meg tovább állhat.Embereknél másképp van ez,Alattomos harc a kezdet. A vesztes az ellenzék lesz,Áskálódást visz majd véghez.Ki csúcsra jut, érezteti,Hogy hatalmát véghez viszi. Az állat az … Olvass tovább

ÉJSZAKA A csend nyugalma gyógyító,Pihenésre is csábító.Nappaloknak fáradtságát,Feloldják, sötétéjszakák. Kigyúlnak a lámpafények,A tücskök meg ciripelnek.Éjji zenéjük akkordja,Eljut fülünkbe varázsa. A vizekben a sok béka,Ott kurutyol egy kórusba’.Mintha csábítanák oda,Rovarokat vacsorára. Varangyok a partot járják,Ott szeretnének jóllakást.Levelibékák fenn a fán,Kúsznak a falatok után. A baglyoknak huhogása,Rikoltva szól kurjantása.Nesztelenül repülgetnek,Jósolnak, s halált ígérnek. Varjúfészkek fiókáit,Észrevétlen elemelik.A szülők … Olvass tovább

MERENGÉS Éjszakai hangulatban,Lágy muzsika szól magában.Mélabúsan tovasuhan,Felcsendül a csodás dallam. Szárnyal messze, messze szállva,Szépségével varázsolva.Ott ahol szomorúság van,Megpihenve segít ottan. Melódiáját figyeled,Visszatér a vidám kedved.Eszedbe jut ifjúságod,Amit sajnálsz, – mi elhagyott. A két szemed meg sem rebben,Elmélázol önfeledten.Nem szólsz, ülsz csak egymagadban,Gondoddal egy társaságban. Harmonika hangját hallod,Társul vele akaratod.De jó volna elrabolni,Akkordjait megtartani. Sok mindenre … Olvass tovább

MOSOLY Az orcának a fintora,A szép szájnak a játéka.Jobbra, balra elhúzódik,Máris kedves mosoly látszik. Hogy mit takar, csak képzeled,Titkon nézed, várod lesed?Hiányzik, ha nem láthatod,Talán néha van bánatod. Mikor nem jön, igényelnéd,Szeretettel körülvennéd.De csak állsz, némán merengve,Örömtelenül remegve. Nézel a nagy messzeségbe,Közben a távolt kémlelve.Próbálod ott felfedezni,Képzeletben felidézni. Ha meglátod közeledni,Elkezd a szíved remegni.A lelked … Olvass tovább

EGY SZÓ Egy szó sokszor sokat jelent,Néha várjuk, néha meg nem.Meghallgatjuk, átgondoljuk,Értelmezzük, továbbadjuk. Mikor halljuk megremegünk,Felvillanyozódik testünk.Ha felfogjuk, örömhír lesz,Az is lehet, gyászt jelenthet. Meghatározza napunkat,Tömörsége óráinkat.Szemünk csillan, szánk meg nevet,Ennyi elég, s elég lehet. Vagy tán zokszó, panaszt hozva,Bíztató – spontán átadva.Hír- röviden csak magában,Menet közben, vagy futtában. Ah! – Indulatunknak szava,Legyintéssel kipótolva.No! – … Olvass tovább

SZERENCSEPÉNZ Szerencsepénz van előttem,Aranyszínű feltűnően.Kézbe veszem, nézegetem,Mért incseleg pont énvelem. Patkó és a kéményseprő,Ennek kéne lenni nyerő.Ajánlásra felfigyeltem,Cinikusan félretettem. Kacérkodjam, megpróbáljam,Vagy a kukába bedobjam?Ritkán van nekem szerencsém,Azt is mindig félreértém. Kártyázni azt sosem tudtam,Így nem nyertem, se nem buktam.Szerelem az, furcsa szerzet,Veszélyes, megmételyezhet. Próbálgattam életembe’,Olyan volt, mint (a) veszett fejsze.Kezdjem újra, gondolkoztam,Magam ily csapdába csaljam? … Olvass tovább