Versek

ANIKÓNAK ÉS ANCSÁNAK Anikónak és Ancsának,Verset írni jó gondolat.Szakácsnők ők, mind a ketten,Ahol naponta étkezem. Kritizálni sosem merek,Minden falatot lenyelek.Dicsérettel nem spórolok,Mikor finom lecsót kapok. Receptjüket el sem kérem,Maradjon meg az csak nékem.Megőrzöm így a titkukat,Tőlem ez egy jó gondolat. Szépek és barátságosak,Művészeik a konyhának.Diszkrét, vidám hangulatban,Kedves szóval várnak ottan. Figyelmesek, odaadók,Csodálatos jó alkotók.Főztjük híre, … Olvass tovább

AZ ERDŐ Lúdvári erdő a neve,Maros-partnak büszkesége.Lábjában a víz csordogál,S megállok a folyó-partján. Zavaros vizét figyelem,Közben elmerengek csendben.Ifjútitán gyerkőcökként,Kóboroltunk erdőnk ölén. Szerelemre gyúltunk érte,Azóta se nem feledve.Bent lakozik emlékünkben,Vagy mélyebben, – a szívünkben. Télen, nyáron vár mindig ránk,Szeretettel csodák árán.Arcát sokszor változtatja,Úgy kacsint ránk, barátkozva. Tavasszal, s ősszel megigéz,Felejthetetlen az a kép.A rügyek, hogy megjelennek,A … Olvass tovább

TALÁN LEHET Talán lehet, érzés színlelt,Hamiskásan hazug érzet.Rejtély előttünk a jövő,Sorsunk, és az eljövendő. Az élet egy nyitott kapu,Nem tudjuk, hogy hová jutunk.Kívülről bekívánkozunk,Bent lehet, hogy nincs nyugalmunk. A szerelem sokszor furcsa,Kín, gyötrelem, és csalóka.Nem sejtjük, hogy meddig tarthat,Fellángol, vagy elhamvadhat. Tanácsot senki nem adhat,Csupán csak jó szókat kaphat.Megfogadjuk, vagy elvetjük,Szerencsénket elűzhetjük. Járjuk magunknak az … Olvass tovább

KI NEM MONDOTT SZÓ Hányszor várjuk, mily jól esne,Hallani, diszkrét kettesbe’.Megnyugodni az érzésben,Mi körülvesz, szeretetben. Hallgatásnak varázsában,Elmarad a félhomályban.Pedig tudjuk, és érezzük,Szinte ott vibrál felettünk. Közben felnézünk az égre,Segítséget onnan kérve.Egy szót csupán, annyi elég,Nem jön onnan sem segítség. Egymást közben átöleljük,Találkozik tekintetünk.Látjuk benne, mit akarunk,De elmarad, kedves szavunk. Mondunk közben csacskaságot,Szépreményű üdvös bókot.Tréfás hangon … Olvass tovább

ÍGY, VAGY ÚGY! Így, vagy úgy, vagy amúgy mondjukA biztosat nem állítjuk.Hazug szóknak hiszünk néha,Annak vagyunk áldozata. Politika bajkeverő,Sokszor talán, gaz, cselszövő.Uszítanak embereket,Népeket és nemzeteket. Álnok tanokat hirdetnek,Téves eszméket hintenek.Állítják maguk tézisét,Megalázzák mások hitét. Ahány ember, annyi féle,Fehér, sárga vagy fekete.Nem a szín határozza meg,Állampolgárság mit jelent. Amerikának elnöke,Másodszor is csak fekete.Fehérek ott elismerik,Világszerte mind … Olvass tovább

TÖRTETÉS Állatoknál, embereknél,Régi szokás örökkön él.Címért, rangért megküzdenek,Azért mindent latba vetnek. Falkavezér lesz az egyik,Politikus meg a másik.Uralkodási vágy tehát,Mindkettőnél nem pedig más. Véres harcban győz az állat,A vesztes meg tovább állhat.Embereknél másképp van ez,Alattomos harc a kezdet. A vesztes az ellenzék lesz,Áskálódást visz majd véghez.Ki csúcsra jut, érezteti,Hogy hatalmát véghez viszi. Az állat az … Olvass tovább

ÉJSZAKA A csend nyugalma gyógyító,Pihenésre is csábító.Nappaloknak fáradtságát,Feloldják, sötétéjszakák. Kigyúlnak a lámpafények,A tücskök meg ciripelnek.Éjji zenéjük akkordja,Eljut fülünkbe varázsa. A vizekben a sok béka,Ott kurutyol egy kórusba’.Mintha csábítanák oda,Rovarokat vacsorára. Varangyok a partot járják,Ott szeretnének jóllakást.Levelibékák fenn a fán,Kúsznak a falatok után. A baglyoknak huhogása,Rikoltva szól kurjantása.Nesztelenül repülgetnek,Jósolnak, s halált ígérnek. Varjúfészkek fiókáit,Észrevétlen elemelik.A szülők … Olvass tovább

MERENGÉS Éjszakai hangulatban,Lágy muzsika szól magában.Mélabúsan tovasuhan,Felcsendül a csodás dallam. Szárnyal messze, messze szállva,Szépségével varázsolva.Ott ahol szomorúság van,Megpihenve segít ottan. Melódiáját figyeled,Visszatér a vidám kedved.Eszedbe jut ifjúságod,Amit sajnálsz, – mi elhagyott. A két szemed meg sem rebben,Elmélázol önfeledten.Nem szólsz, ülsz csak egymagadban,Gondoddal egy társaságban. Harmonika hangját hallod,Társul vele akaratod.De jó volna elrabolni,Akkordjait megtartani. Sok mindenre … Olvass tovább

MOSOLY Az orcának a fintora,A szép szájnak a játéka.Jobbra, balra elhúzódik,Máris kedves mosoly látszik. Hogy mit takar, csak képzeled,Titkon nézed, várod lesed?Hiányzik, ha nem láthatod,Talán néha van bánatod. Mikor nem jön, igényelnéd,Szeretettel körülvennéd.De csak állsz, némán merengve,Örömtelenül remegve. Nézel a nagy messzeségbe,Közben a távolt kémlelve.Próbálod ott felfedezni,Képzeletben felidézni. Ha meglátod közeledni,Elkezd a szíved remegni.A lelked … Olvass tovább