Versek

BORZALOM A magányban nincs már remény,Talán néha egy álomkép.Elmúlt évek sokasága,Múlt idő lett-, le van zárva. A tükör is másképp mutat,Nem néz vissza-, jelent kutat.A ráncokat nem takarja,Nem hazudik-, nincs rá oka. Nem felel a kérdésedre,Ki a legszebb-, ha kérdezed?Hallgat csupán némasággal,Konok, gonosz, álnoksággal. A magány a gondok tára,Ha benne élsz elárvulva.Elmélkedhetsz egymagadban,Az úttalan valóságban. … Olvass tovább

LEHULLNAK A FALEVELEK Lehullnak a falevelek,Pompás színük, már elveszett.Megszáradva úgy zizegnek,Amint a földre leérnek. Avar lesz a díszkorona,Fáknak ékes, ruházata.A tél üzen, hogy közeleg,Ránk tör lassan, jő a hideg. Süvít a szél, rohan tova,Az avarba belekapva.A messzeségben lerakja,Majd tovább áll kacarászva. A fák magjait ülteti,Tudatlanul azt elrejti.Jő a tavasz melegével,Életet ad, büszkeséggel. Mint ki jól … Olvass tovább

MAGAMNAK JÁTSZOM! Magamnak játszom én eztán,(Az) utolsó koncertem után.Közönségem hiába vár,Vége van, és nincsen tovább. Azaz átkozott nyolcvan év,Mindent elront az öregség.Megvénültem, az a való,S ez a tény fújt takarodót. Harmonikám el nem hagyom,Nekem az, igaz vágyálom.Hatvanöt éve van velem,Simogatta mindig kezem. Csengő hangja sírt, zokogott,Vagy teremtett hangulatot.Hozzám simult, mint egy dáma,Kinek szerelem a vágya. … Olvass tovább

AZ ARANYTORKÚ ÉNEKES! Az aranytorkú énekes,Hangját az Istentől kapta.Amit egész életében,Ápolgatta, csiszolgatta. Az adományt megbecsülte,A gyakorlást nem feledte.Mesterkélten megformálta,Művészként, ahogyan tudja. Minden nap, (a) siker kovácsa,Már gyermekként azt jól tudta.Játék volt az éneklése,Éneklés lett a szerelme. Szerénysége nem engedte,Önteltséget elvetette.Mosolyogva áll színpadra,Útján Isten, támogatja. Büszke lett rá családja,S az egykori iskolája.Barátai, kollegái,Aki hallhatta-, mindenki. A … Olvass tovább

SZTOJKÓ MIHÁLYNAK(Névnapi köszöntő) Mihály, Misi, vagy tán Miska,Emlékeznek névnapodra.Tollat ragadtam, most én is,Ünnepedet felidézni. Néphadseregnek a napjánOsztoztok a nevek során.Búcsújárás is van ekkor,Országszerte tán mindenhol. Szent Mihály az elődötök,Kitől féltek az ördögök.Templomokban misét mondnak,Összejönnek, imádkoznak. Szent Mihály ő arkangyal volt,Védelmező nagy parancsnok.A mennyei seregeknek,A nagyhatalmú vezére. A tizenharmadik Leó,Pápaként imát alkotó.Az Isten erejét kérte,A sátáni … Olvass tovább

SZÜLETÉSNAPI KÖSZÖNTŐ! Elszállnak az évek lassan,Andalogva-, mégis gyorsan.Észrevétlen sokasodnak,Minden nappal szaporodnak. Gyermekként nem vesszük észre,Pajkos játékok tüzébe’.Ahogy múlik ifjúságunk,Bizakodón gondolkodunk. Az ifjonti szép időkbe’,Rátalálunk szerelmünkre.Amely később megszokás lesz,Az is lehet-, boldog ünnep. Elmerengünk csendben, mélán,Ekkor szép még a fénylő nyár.Sokat ígér, azaz élet,Amely csalfán messze vezet. Csalódások ránk találnak,Gátat vetnek ábrándoknak.Betegségekkel megküzdünk,Egészségbe visszatérünk. Fájó szívvel … Olvass tovább

SÜVÍT A SZÉL Süvít a szél, vagy tán dalol,Hol erősebb, ott meg tombol.Az éjszakát átrohanja,Az erejét fitogtatva. Hajnaltájt ballagok haza,Fal mellett kissé megbújva.Nem hagy nyugtot ott se nekem,Erejétől megdermedem. A hideg csontomig hatol,Megremegek a fázástól.Kik alszanak, még nem tudják,Hogy reggel rájuk majd mi vár? Egyre fúj, tán erősödik,Kegyetlenül erőlködik.Úgy tesz, mintha pénzért tenné,Vagy tudását dobra … Olvass tovább

VÁROK RÁ Várok rá már nagyon régen,De elkerül messzi ívben.Kitartásom nem méltatja,Pedig nekem, mily jó volna. Az életem átformálná,Holnaptól megváltoztatná.Másképp sütne a napsugár,Függvényében boldogság vár. A türelmem cserben nem hagy,Mégis sokszor lüktet az agy.Ketten együtt-, csak azt súgja,Kitartásom javasolja. Félek egyszer, harag jön rám,Sutba vágom az ideám.Elvetem a reményemet,A gondolat így ijesztget. Kérdés-kérdést követ nálam,Mért … Olvass tovább

VICC VAGY TRÉFA Vicc vagy tréfa az életem?Nem sikerült megfejtenem!Komoly vagyok-, viccelődöm,Mindenfélével törődöm. Élcelődés területem,Magam előtt hasra esem.Mások poénját nevetem,Sajátomat erőltetem. Társaság a kedvenc helyem,Ott magam nagyon jól érzem.Velük utazom a mába’,Néha felharsan hahota. Elhangzanak történetek,Mindegyikre felfigyelek.Igaz, vagy vicc, netán tréfa,Barátaim ajándéka. Bölcselkedünk okoskodva,Óvatosan nem kapkodva.Néha úrrá lesz a pletyka,Pálcát törve, vádaskodva. Politika sokszor téma,Beszélgetünk … Olvass tovább

TÉZISEK Az idő száguld-, meg nem áll,Ember tervez, s csodára vár.A test-, tán pihenni készül,S az ész küzd néha vitézül. Az évek múlnak, s rohannak,Örömöt, bút hátrahagynak.A gondolat is testet ölt,Megváltozik, s már nem fennkölt. A szellem, vagy az értelem,Sokszor csalódott érzelem.A vágynak fénye megkopik,Becsap, és sokszor hazudik. Az arc gyakran szomorkás lesz,Cinikusan gúnnyal nevet.Kapaszkodik … Olvass tovább