Versek

EGYÜTT VOLTUNK Együtt voltunk, s beszélgettünk.Szebb időkre emlékeztünk.Elmúlásról sosem szóltunk,Arról bölcsen csak hallgattunk. Az évek, hogy elrohantak,Néha reánk kacsintgattak.Felidéztük, azt a sok jót,Azt a csodás mámorítót. Korunkban már ők döntenek,S visszaadnak reményeket.Jövőt temetni nem szabad,Talán boldogságot hozhat. A múlt képe fénylőn ragyog,Valamikor az-, jövő volt.Nem hittük, hogy el is múlhat,Ábrándjaink messze szállnak. Talán a sors … Olvass tovább

A SZERENCSÉTLEN Mindenhez csak szerencse kell,Ki korán kel, aranyat lel.A lusta pihen és henyél,Sült galambra várva úgy él. A szorgalmas magát hajtja,Munkában van bizodalma.Látástól ő vakulásig,Meg nem állna-, mint a másik. Az élettől mindig várja,Valóra váljon az álma.Álmoskönyvét lesi, bújja,Betéve kívülről fújja. A recept mégis hibázik,Szerencséje sokat késik.Vagy elhagyta tán örökre,Hiú álmát félretéve. A lusta … Olvass tovább

NŐNAPI EMLÉK Együtt vagyunk, ismét együtt,Hisz nőnapot ünnepelünk.Eljöttetek boldog arccal,Mosolyotok varázsával. Eltelt egy év, elrohant már,S közben elmúlt egy csodás nyár.Őszbeborult a természet,Elpusztítva minden szépet. A zord tél is közbe szólott,Fránya, csúf hideget hozott.Jégvirágok ridegsége,Ablakoknak lett a dísze. De szívetek forró maradt,Boldogságot hoz a tavasz.Összejöttünk nem feledünk,Összetartás a mi létünk. Március nyolc fényessége,Reánk ragyog minden … Olvass tovább

A SZÉL Szél cifrázza víg nótáját,Fütyörészi mondókáját.Fújja, fújja, egyre fújja,Mintha soha ki nem fogyna. Nem törődik senkivel sem,Dallamával rosszat üzen.Megtépázza a tetőket,Fákat tör ki-, öregeket. „Bolond lyukból, bolond szél fúj”,Így tudjuk a közmondásbul.Nemcsak tudjuk, hanem látjuk,Tombolását tapasztaljuk. Szembemenni vele nehéz,Jól jönne már egy kis hátszél.De sajna’ nem ránk van bízva,Szenvedünk hát csak loholva. A vándornak … Olvass tovább

A MEGSZOKÁS A megszokás-, megalkuvás,Folyamat az, és semmi más.Történések változása,Vagy az időnek múlása. Ami szép volt egykor régen,Természetes jelenségben.Átalakul, vagy meg másul,Adalék lesz juttatásul. Az álmok is megváltoznak,Becsapva kalauzolnak.Felidézik régidőket,Újalakot úgy öltenek. Szerelemből szeretet lesz,Becézés már nem lesz ihlet.Megszokásba csap át minden,Később földi életünkben. A csábítók megjelennek,Lelki traumát idéznek.Ki ellenáll, ki él vele,Változásnak ez eleme. … Olvass tovább

ITT A TAVASZ Itt a tavasz, közeleg már,Nyomdokában a forró nyár.Ha az égre feltekintek,Szempilláim megremegnek. Napsugarak visszaintnek,Szemeimbe belenéznek.Hunyorogva örvendezek,Boldogság ez a lelkemnek. A zord hideg kezd eltűnni,Alázatosabbnak lenni.Kitombolta talán magát,Szégyenkezve ballag tovább. A hóvirág bólogat már,Kelyhe üde, friss csalogány.Határeset minden évben,Évszakváltásnak tüzében. Madarak is előjönnek,Lázas hévvel énekelnek.Torkuk szorul, rozsdás az még,Köszörülik-, széppé tennék. A kis … Olvass tovább

SOKAN VANNAK… Sokan vannak a szegények,De a lelkük gazdag lehet.Nem cserélnének másokkal,Kik kérkednek vagyonukkal. A szegénység az állapot,Családi és sosem lopott.Gazdagság az, kérdőjeles,A jómód az lehet orzott. Évszázadok nemessége,Birtokait fejlesztette,Apáról-fiúra szállva,Gyarapodott egyre-másra. Vagyonuk így sokasodott,Nem úgy mit a jövő hozott,Újgazdagok élre törtek,Harácsolók-, nem nemesek. A nemesség segítő volt,Persze ő is kizsákmányolt.Ám a hasznuk érdekében,Felkaroltak cselédeket. … Olvass tovább

CSODÁS HÖLGYEK Csodás hölgyek gyűrűjében,Örvendetes szépségükben,Merengek közelségükben,Látványuktól felhevülten. Szőkék, barnák és feketék,Külön-külön mindegyik szép.Együtt egy nagy társaságban,Kacagással, vidámságban. Mint a rétnek virágai,Természetnek varázslói,Képzelet csalogányai,Ámulatnak eszményei. Kifogástalan szépségek,Örömteljes reménységek,Vágyak, vágyának rabjai,Lesznek nekik tekintőik. A napsugár is felragyog,Parádésan bandukol ott.Beragyogja a testüket,Szoborszerű példaképet. Mennie kell hosszú útra,Fájó szívvel messze, tova.Visszatekint meg-megállva,Lélegzetét visszafojtva. A hófehér bőrű delnők,Mámorítón elbűvölők,Földön … Olvass tovább

ÉRDEKES VERS Nincsen címe-, nehéz adni,Amit éltem, mind leírni.Álmaimat elárulni,Vágyaimat eltemetni. A szépséget dicsérgetni,A rosszakat elfeledni.Sikereimet méltatni,Szerelmeim megnevezni. A tegnapból jövőt látni,A holnapról ábrándozni.Barátságról beszélgetni,Halottakra emlékezni. Fiaimnak hálát adni,Unokáimat imádni.Keresztútnál ott megállni,Helyes irányba indulni. Emléktárra visszanézni,Ötleteim megosztani.Hangjegyekből komponálni,Verseimet elemezni. Könyveimet kritizálni,Bírálatot megcáfolni.Boldogságot óhajtani,Szeretetet megbecsülni. Harmonikámon játszani,Összhangzattant jól használni.Valakinek zongorázni,Aki szeretné hallani. Csillagos égre tekintni,Holdvilággal kacérkodni.A … Olvass tovább