Versek

RÉMÁLOM Rémálmaimtól szenvedtem,Meggyötörve hemperegtem.Forgolódtam az ágyamban,Nem találtam a nyugalmam. Öregdáma keresett fel,Bájaival rémiszgetett.Menekültem megriadva,Mindenporcikám borzadva. Könyörgőre fogtam volna,Hogyha hangom megszólalna.Ám csak egyre közeledett,Oda mellém telepedett. Kutatószememmel néztem,Azon nyomban megijedtem.Szörnyeteg, vagy emberforma,Vizsgálgattam bizakodva. Hogyha ember tán hallgat rám,De, ha szörny a frászt várhatnám.Mit tehetnék, gondolkoztam,Megszólalni még nem tudtam. Fiatalságból kivénhedt,Ily vén némber így lehetett.Fénykorában szép lehetett,Az … Olvass tovább

KISÜT A NAP Kisüt a Nap, felkel végre,Csillámló fényt reánk hintve.Fényességgel, csillogással,Odaadó akarással. Eltűnik a zord, hideg tél,Lelassul a vágtató szél.Reményeink visszatérnek,Örömeink felcsendülnek. Csepegnek már a jégcsapok,Mit a természet alkotott.Olvad a mestermunkája,Vízzé válik, gyorsan fogyva. Felenged a talaj fagya,Sártengerré alakulva.A föld issza-, hónak levét,Fuldokolva kínlódik még. A Nap pásztázó sugarát,Fáradhatatlanul ontá.Melegségét nem sajnálja,Vizek tükrét nyalogatja. … Olvass tovább

ÍRÁS-OLVASÁS Ideogram rajzolata,Írásunknak az alapja.Mindent kifejezünk azzal,Úgymint a Braille írásával. Gondolatok és érzelmek,Együtt vannak, s együtt élnek,Szárnyalnak az eszmék, hitek,Magasröptű fejezetek. Betűk, szavak és mondatok,Jelzik a mondanivalót.Bennük rejlik az igazság,Vagy sokszor álnok, hazug szók. Mit írnak a költők, írók,Érzőlelkű műalkotók.Mások a politikusok,Hatás-vadász összefogók. A világnak szebbik arcát,Poétáink megmutatják.Történést és zsarnokságot,Tudatja azt a galádság. Röplapok és … Olvass tovább

ÉVFORDULÓ(Sebők Árpád kérésére) Évfordulót ünnepelnek,Hozzá sok zöldséget esznek.Vegetáriánus sorsa,Koplalásnak változata. Hogy kezdődött tárgyalgatják,Esélyeket latolgatják.Húsz vagy harminc van még hátra,Vagy tán több is-, azt ki tudja? Közben esznek, eszegetnek,Rántott káposzta levelet.Fasírt is van karalábból,Finom falat meg céklából. Három év már elmúlt, vagy lesz,Kitartás ezt eredményez.Más ötvenet sem ünnepel,Ők ily szokást nem követnek. Ünnepi lakoma után,Kis pihenő, … Olvass tovább

KÉPMUTATÓK Egymást soha meg nem bántják,Látszat köztük a barátság.Szépet tesznek, jót mondanak,Kedves arccal mosolyognak. Figyelmesek, odaadók,Mégis ők az igaz csalók.Csalárdságuk határtalan,Eltemetve valójukban. Együtt vannak, együtt mennek,Álnoksággal menetelnek.Közös céljuk nincs valóban,Ravaszságuk galádságban. Szemükben a lelkük tükre,Mesterien el van rejtve.Véletlen se nem mutatják,Mi lenne a színigazság. Varázslók ők, nagy varázslók,Hamis gonosz játékosok.Talán élvezik tettüket,Mondhatatlan nagy tervüket. Szép … Olvass tovább

ERDEI HANGULAT Úttalan utaknakMezsgyéjén haladtam,Méla gondolatban,Egymagam baktattam. Nem tudtam, hol járok,Merre visz az utam,Mentem néma csendben,A cipőm koptattam. Köröttem zöld mező,Gyenge pázsitjával,Nyúl szaladt távolban,Vágtató elánnal. Szememmel követtem,Vajon menekül-e,Vagy csak jókedvében,Nyargal tán féktelen? Távolban zsongó szél,Hangja volt hallható,Haragos zöld fáknak,Levele látható. Arrafelé mentem,Meggyorsítva léptem,A szélnek irányát,Gondosan követtem. Ahogy közeledtem,Ámulattal láttam,Megváltozott a táj,S erdőre találtam. Gyenge ágaikkal,A … Olvass tovább

AZ ÉN UTAM Az utamat már bejártam,Honnan egykor elindultam.Mentem gyalog, kerékpárral,Vonattal s autóbusszal. Vicinális is vitt engem,Nagy hajóval útra keltem.Kézen fogva sétálgattam,Mikor néha randevúztam. Talán szerelmes is voltam,S holtvágányon kalózkodtam.Vissza nehezen emlékszem,Hisz sok időt már megértem. Az éveim kegyetlenek,Velem együtt menetelnek.Lerázni nem lehet őket,Rám ragadva úgy követnek. Rossz társaság-, álomrontók,Unalmasak, tanácsadók.Nem hallgatok rájuk sosem,Reményvesztők ők … Olvass tovább

A MAGÁNYOS Nehéz a magányos sorsa,Szerencséje rég elhagyta.Nincs barátja, szószólója,Annál több a gondja, baja. Örömtelen az élete,Gyakran el van keseredve.Segítséget, azt nem várhat,Ezért kínozza a bánat. Hogyha beszélni szeretne,Nincs ki kérdésre, felelne.Gondolatát így elmondja,Magával meg is vitatja. Vitája más soha sincsen,A pletyka az, lehetetlen.Zsörtölődni azért szokott,Ez veleszületett dolog. Magányosan jár-kel otthon,Bútorok közt csendben oson.Portörlőjével kezében,Takarítgat … Olvass tovább