a zenész, író munkásságának és a makói muzsikusok emlékét őrző oldal
MEGPRÓBÁLLAK ELFELEDNI Megpróbállak elfeledniÉs nem gondolni Rád.Eltemetni mindent ésMinden csókos éjszakát. Felébredni álmaimbólÉs látni a valót.Kártyavárként omlott össze,Pedig mily csodás volt. Még alig kezdtük máris végeÉs nincs folytatás.Délibáb volt a szerelmed,Csakis egy délibáb. Fülembe cseng hazug szavad,Hogy Te is szerettél.Megbánod még, majd Te egyszer,Amiért elmentél. Makó, 2002. 09. 13.
VILLÁMCSAPÁSKÉNT ÉRT A HÍR Villámcsapásként ért a hír,Hogy Te másé lettél.Akkor jöttem igazán rá,Hogy sosem szerettél. Hazugságban éltél velem,Engem csak becsaptál.Bolond szívem hű volt Hozzád,Mégis mást akartál.Mégis mást akartál. Tudom Neked is, hazudik,Akiért elhagytál.Visszakapod most a sorstól,Amit nékem adtál Téged is becsapnak most már,Így szokott az lenni.Magad maradsz, hisz két hazug,Együtt nem tud élni. Makó, … Olvass tovább
VIRÁGOS JÓKEDVEM VAN Virágos jókedvem van,Az angyalát,Mámorban látom, hogyMily szép a világ. Esténként kocsmában,Feledem a bút,S itallal elfojtom,Én a háborút. Ha iszom békesség,Vesz rajtam erőt.Szeretek ilyenkor,Minden léha nőt. De másnap nem tudom,Mit cselekedtem,Hová lesz ilyenkor,A józan eszem? Makó, 2002. 09. 07.
MEGBOCSÁTJÁK TALÁN Megbocsátják talán,Odafenn az égben,Amért lenn a Földön,Mindig vígan éltem. Züllött ember voltam,És egy korhely léha,Templom helyett jártam,Sokat a kocsmába. Egy hűtlen asszony volt,Életemnek álma,Aki kikacagott,Így lettem én árva. Miatta züllöttem,Feledtem a búmat,Kérem, hogy vétkemért,Majd feloldozzanak! Makó, 2002. 07. 09.
NE GONDOLD, HOGY A SZERELEM Ne gondold, hogy a szerelem,Mindig csak a boldogságot ontja,Mikor a legboldogabb vagy,Akkor jön egy bús szomorú óra. A felhő is eltakarja,Néha a Nap fénylő ragyogását,Van az úgy, hogy a szívünkbenEltemetjük lelkünk borongását. A szerelem furcsa érzés,Boldoggá tesz, de meg is gyötörhet,Összetöri a szívedet,Lelked is sír, ha becsapnak Téged. Elfelejtett kit … Olvass tovább
A KÉT SZEMEDNEK RAGYOGÁSA /A/ két szemednek ragyogása,Sokat jelent nékem.Elárulja, hogy a szíved,Mit takar előlem /Ha/ bánatod van, jöjj el hozzám,Vigaszt tőlem várva.Örömödet elárulja,Ajkad kacagása. Ábrándjaid megjelennek,Mindig álmaidban.Próbálj vidáman ébredni,S élni boldogan. Csak a szépre emlékezzél,Hagyd a gonosz álmot.Ne menj el szerencséd mellett,/Ha/ egyszer megtalálod. Makó, 2002. 04. 14.
NEM TUDOK ÉN MÁR NEVETNI Nem tudok én már nevetni,Nem tudok víg lenni.Szomorú lett az életem,Nem tudlak feledni. Hová lett a boldogságom,Mért hagyott el engem.Nem jön álom a szememre,Még most is szeretem.Még most is szeretem! Valamikor együtt jártunk,Kéz a kézben ketten.Elfeledted azt az időt,De én ne feledtem. Tündérmese volt az, nékem,Most már csak egy álom.Szeretném, … Olvass tovább
NEM TUDOK ÉN MÁR NEVETNI Nem tudok én már nevetni,Nem tudok víg lenni. Szomorú lett az életem,Nem tudlak feledni. Hová lett a boldogságom,Mért hagyott el engem.Nem jön álom a szememre,Még most is szeretem.Még most is szeretem! Valamikor együtt jártunk,Kéz a kézben ketten.Elfeledted azt az időt,De én ne feledtem. Tündérmese volt az, nékem,Most már csak egy … Olvass tovább
A NAGY SZERELMEK /A/ nagy szerelmek sokszor,Rövid életűek,Ilyenkor a vágyak,Soha meg nem szűnnek. Nem felejtjük azt el,Kit szívünkbe zártunk,Éjszakánként mindig,Kísért majd az álmunk. Boldogtalan lettem,Mert hűtlen voltam Hozzád,Helyette cserébe,Engem ért csalódás. Hiába érzelemÉs hiába a vágy,Ha szíved mást akar,Nem vársz többé már rám. /Egy/ reggel úgy ébredtem,Hogy magam maradtam,Sirathatom most már,Akit úgy akartam. /A/ lelkem … Olvass tovább
KI TUDHATJA ELŐRE Ki tudhatja előre,Hogy hová visz a sors.Elmondani csak azt lehet,Ami már rég volt. Hogy a jövő mit fog hozni,Nem tudjuk azt még.Elfeledni csak azt lehet,Aki nem miénk. Emlékezni arra szoktunk,Kit megszerettünk.Szeretni csak azt tudhatjuk,Ki jó volt velünk. Kit elhagynak boldogtalanMarad mindig az.Aki elhagy nem biztos, hogyNem bánja Ő azt. Makó, 2002. 02. … Olvass tovább