a zenész, író munkásságának és a makói muzsikusok emlékét őrző oldal
KÖSZÖNETTEL TARTOZOM Még nem tudtam, hogy létezel,Már akkor vártam Rád.Hosszú út vezetett Hozzád,De nincs most már tovább. Eljutottam végre oda,Ahová úgy vágytam.Tebenned én megtaláltam,Akit úgy akartam. Köszönettel tartozom én,Most az Úristennek.Megmutatta azt az utat,Mely Feléd vezetett. Nélküle tán kóborolnék,Egész életemben.Keresnélek, de hiába,Nem lennél Te nekem. Makó, 2003. 07 20.
AZ ELKÓBOROLT BOLDOGSÁG Éjszaka van, alszik a város,A parkban sok tücsök muzsikál,Ágyamban fekszem magányosan,Gondolatom otthonodban jár! Azon tűnődöm én a csendben,Míg halkan a neved suttogom,Miért kellett várnunk ily soká,Hogy valóra váljon az álom? Elmúlt a fiatalságunk rég,Az évek sokasága elszállt,De emlékeink frissen éltek,Mikor szívünk egymásra talált. Örülünk most és megnyugodtunk,Mert beteljesült régi vágyunk,Megtaláltuk, ami hiányzott,Az … Olvass tovább
HANGULAT KÉPEKBEN A gond és a baj,Mindig együtt jár,Mint két jó barát,Egymásra talál. Bánatot okoz,S szomorúságot,Örömöt elront,És bút teremt ott. Könnyes lesz szemed,Lelked háborog,Eltűnik akkor,Kedves mosolyod. Gond, baj, bú, bánat,Egy nagy „háború”,Zivatar, ha dúl,Szíved szomorú! Meggyötör, kínoz,De titkon érzed,Elmúlik egyszer,Nincs több enyészet. A vihar után,Kiderül az ég,Szivárvány fénye,Vígan int Feléd! Visszatér HozzádA jókedv újra,Boldog ölelés,Gyógyír … Olvass tovább
HA A LOTTÓN ÖTÖSÖM LESZ Ha a lottón ötösöm leszElviszlek a dorozsmai vásárba.Vásárfiát veszek neked,Csókot adok utána én a szádra.Felülünk a forgóskomédiára,Lenézünk a magasból a vásárra.Fújja a szél a szoknyádat,Bosszantja ez az anyádat,Haragosan utánunk ezt kiáltja.Rajtunk nevet most mindenki,Csúffá teszed a jó édesanyádat. /Ha/ megnyerem a főnyereményt,Megkérem a kezedet az anyádtól.Anyósom lesz akkor anyád,Ajándék leszel … Olvass tovább
VISSZATÉRT EGY RÉGI ÁLOM Visszatért egy régi álom,Amire úgy vágytam.Visszahozta boldogságom,S újra Rád találtam. Örömteli lett életem,Vidám most a lelkem.A szívemben nem volt soha,Ilyen nagy szerelem. Nem múlik el egy óra sem,Hogy Rád ne gondoljak.Jégvirágos hideg télben,Te a nyarat hoztad. Nem felejtem el sohasem,A Te jóságodat.Áldjon meg az Isten Téged,Amért hozzám jó vagy. Makó, 2003. … Olvass tovább
KIBÉKÜLÖK AZ ISTENNEL Kibékülök az Istennel,Amért visszaadott,Templomában, oltáránál,Csendben fejet hajtok. Megfogadom akkor én ott,Hogy sosem hagylak el,Életemben a boldogság,Mindig csak Te leszel. Kibékülök az Istennel,Néki hálát adok,Imádkozni a házába,Minden nap eljárok. Elmondom az imádságban,Hogy sosem felejtem,Megbocsátom néki most márAzt, hogy rossz volt velem! Makó. 2003. 06. 03.
GONDOLATOK ÉS ÉRZELMEK Te vagy nékem a boldogság és szerelem,Isten így rendelte s ezt én nem feledem.Rád gondolok gyakran, pedig tudom azt,Vége lesz majd egyszer és nem lesz több vigasz.Egyedül maradok, s nem vársz többé énrám,Bárhogy is szeretném, bárhogy is akarnám.Hová lesz majd egykor a sok boldog óra,Nélküled mit sem ér – nem válhat valóra!Mit … Olvass tovább
LÁTOM ARCOD Látom arcod, hallom hangod,Pedig nem vagy velem,Távol vagy és messze tőlem, –Várlak képzeletben. Percek múlnak, órák telnek,Lassú néma csendben,Ólomlábakon jár az idő, –Múlását figyelem! A sóhajom Hozzád száll most,Átölel két karom,Két szép szemed csillogása, –Minden gondolatom. Az ajkadat megcsókolom,Rólad ábrándozom,A távolságot áthidalja,A legédesebb álom. Csillagok közt fenn az égen,Egy fényesen ragyog,Hirdeti azt mindenkinek,Milyen … Olvass tovább
KINCSES BÁNYA Amikor én Hozzád megyek,Kincses bányába érkezek.Nagy kincs lakik szíved mélyén,S a szerelmed mind az enyém. Mikor boldog vagyok Veled,Irigyelnek az emberek.Tudja meg az egész világ,Én kaptam csak kincses bányát! Nem tagadom öröm nekem,Amiért van sok irigyem.Tudhatja az egész világ,Értem mondasz sokszor imát. Lábam nyomát, ha követem,Oda visz, hol a szerelem.Odavisz, és ott maradok,Ahol … Olvass tovább
VÁRTAM ÉN A BOLDOGSÁGRA Vártam én a boldogságra,Amely sokat késett,Már azt hittem, hogy elkerül,Mikor megérkezett. Találkoztunk, véletlen volt,Nem vártalak Téged,Észrevétlen felbukkantál,Két szemem csak nézett. Ott álltál, mint nagyon régen,És én nem értettem,Délibáb vagy álomkép vagy,Vagy csak játszol vélem. Felidéztem a régmúltat,Mikor megláttalak,Tiszavirág szerelmünket,Ahogy csodáltalak. Meglátni és megszeretni,Akkor úgy kezdődött,Szomorúan elbúcsúzni,Sajnos úgy végződött.Harminc nyár és harminc … Olvass tovább