Makó

VALENTIN NAP Álom párnak írom versem,Kívánságom kifejezem.Valentin nap legyen boldog,Öröm óda, zene szóljon. Fellapozom az emléket,Az egykori szép időket.Kedvenc dalt egy szerenádban,Egy ablaknál muzsikálva. Így szólt: „Jött egy gyöngyhajú lány,Álom volt, vagy igaz talán”Eldalolta vágyakozva,Ifjú titán, ezt suttogta. Tanú volt a csillagos ég,Kedves arcú hajadon még.A boldogság ragyogása,Orcájára volt ráírva. Elindult egy nagy szerelem,Melynek útja … Olvass tovább

TALÁN BETEGSÉG?… Talán betegség, talán nem,Hogy mi ösztönöz, nem értem?Légből kapott gondolatok,Rabul ejtenek mind azok. Elhessegetni nem tudom,Bármennyire is akarom.Visszatérnek, visszajönnek,Nyugtot nem hagynak énnekem. Tán a környezetem hibás,Körül vesz sok atrocitás?Szép történet van rengeteg,Poénja mind földön hever. Vevő voltam mind azoknak,Vicc, vagy tréfa, vagy kárhozat.Bohémság is elragadott,Kocsmaszag is átjárt sokszor. Ott, „okos” emberek vannak,Nő az … Olvass tovább

UNOKÁMNAK ANNÁNAKTizennyolcadik születésnapjára. Elhagytad a gyermekkorod,Felnőtt lettél-, legyél boldog.Tizennyolc év-, van mögötted,Lezárult most, egy fejezet. Sokáig Annácska voltál,Kicsi lányként játszadoztál.Sok-sok évig velem voltál,Huncutkásan mosolyogtál. Elfeledni azt nem lehet,Bárhogy sokasodik éved.Ami volt-, mi vissza nem jön.Kislánykorod-, nekem öröm. Mikor hozzánk megérkeztél,A kórházban-, tán sírtam én.Remegtem az izgalomtól,Sétáltam ott a folyosón. Minden neszre felfigyeltem,Hogyha felsírt egy kisgyermek.Megálltam, … Olvass tovább

RÉGI EMLÉK Mennyi mindent írtam,Azon gondolkodom.Ötlet és idea,Lehet, hogy mind álom? Ébren álmodoztam,A valót becsapva.Azon tűnődöm most,Megoldást kutatva. Évek sokaságát,Vetettem papírra.Szerelmes szavakat,Rejtve a sorokba. Szépséget dicsérve,Sokszor sziporkáztam.Vágyálmokközt jártam,Mindent hátra hagyva. Mentem csak előre,Ösztönöm vezérelt.Nem láttam az erdőt,Csak egy fát belőle. Néztem megcsodáltam,Később továbbálltam.Új erdőt kerestem,Hol más fát találtam. Magamat kérdeztem,Néha, megdorgáltam.Miért vagyok én más,Arra választ … Olvass tovább

NAPPAL ÉS ÉJJEL Az ég hullatta a könnyét.Riasztón szólt a mennydörgés.Villám cikázott-, lesújtott,Félelmet keltett-, s aratott. Az eső esett, zuhogott,A hömpölygő víz csak csorgott.Tócsákba gyűlni sietett,Elöntvén a mély gödröket. A faágak hajladoztak,Megreccsenve aláhulltak.A szél meg futott rohanvást,Útjában sok kárt okozván. Sötét felhők úsztak tovább,Kitakarva az ég alját.A csillagok előtűntek,Rejtekükből megjelentek. Megenyhült a vihar szele,Száraz föld … Olvass tovább

„Ő” Volt egy nagy szerelem,Nem múlt el sohasem.Most is ott él bennem,Szívemben, lelkemben. Fiatal voltam még,Éppen, hogy nem gyermek.Mikor a tűz engem,Szívemen érintett. Elvarázsolt akkor,Magával ragadott.Lehozta az égről,Napot és csillagot. Enyém lett a világ,Minden boldog perce.Kedves mosolya, ésVidám nevetése. Sétáltunk kettesben,Künn az erdő ölén,Maros csobogása,Volt a kedves zenénk. Átöleltük egymást,Szótlan boldogsággal.Csak szívünk dobogott,Heves riogással. Jelezte … Olvass tovább

REINKARNÁCIÓ Egyszer, ha megáll a szív,Véget ér egy fejezet.(A) lélek kezd vándorolni.S gyászolnak az emberek. Utolsó út-, gödör, vagyKrematórium lehet.Netán, folyóba szórnak,És az lesz a nyughelyed. Temetőkben sírhelyek,Jelzik földi létedet.Kik megállnak előtted,Lehet-, könnyet ejtenek. Megemlékeznek rólad,Rád, koszorút is tesznek.Halottak napja, ha van,Gyertyákat is égetnek. Vannak, kik nem felednek,S vannak, kik elfelednek.Az életed, hogy élted,Terád úgy … Olvass tovább

KÖLTŐ LETTEM… Költő lettem, s író vagyok,Pihenésként zenét írok.Rangom adta-, költészetem,Ordó mégsem járt énnekem. Elismerésem elmaradt,Alkothatok-, az jutalmam.Több mint ezer verset írtam,Könyveimben mind benne van. Sok gondolat van munkámban,Benn lakozik álmaimban.De még sokkal több van bennem,Ha elmegyek-, mind elviszem. Móricz Zsigmond regényeit,Rózsa Sándor emlékeit,Versekké átfabrikáltam,Tájszólással újjáírtam. Könyveimben ott lakoznak,Egymás mellett sorakoznak.Regényeim fantáziám,Az is lehet, igaz … Olvass tovább

CSEND VAN! Csend van! Síri csend-, nyugalom,Órám ketyeg fenn a falon.A mutatók körbe futnak,Az idő rohan-, és szalad. Fekszem, pihenek, mélázom,Körbevesz a gondolatom.Ábrándjaim csalogatnak,Messze távolba mutatnak. Reményeim bíztatása,Ötletemnek varázslata.Utazom a nagyvilágba,Hegyen-völgyön, sok országba. Képzeletem, velem halad,Vizuálisan mutogat.Mindent látok, mindent hallok,Hol nem jártam-, most ott vagyok. Ablakomon jégvirágok,Tél van! Fagy, zúzmara, sok hó.Szánkó csilingelve halad,Lovak húzzák, … Olvass tovább