VÉRZŐ SZÍVVEL
VÉRZŐ SZÍVVEL Vérző szívvel gondolokA régi szép időkre.Amikor még álmodoztunk,Sok-sok tervet szőve. Építettük képzeletben,Kettőnk büszke várát.Átölelve egymást,Vártuk a nagy ég áldását! De az ábrándozásunknakVége lett örökre.Külön úton járunk mi most,Egymást elfeledve. Amikor a tavasz ébreA szívünk megdobban.Szerelmünk s a boldog időkEmléke fellobban! Makó, 1999. 07. 19.