Bozsogi Attila

LINDA Női név a lovaknál is,Linda, Linduska, – becézik.A családnak büszkesége,Hátasa és reménysége. Fanni a kis lovarnője,A kicsike kotnyeleske.Linda érzi és vigyázza,Utasát mindentől óvja. Le nem dobná semmiért sem,Könnyű teher, egy személyben.Üget, vágtat visszafogva,Nyerít vígan, hahotázva. Lónevetés harsog náluk,Ettől hírt kap az utcájuk.Hallják, tudják, hogy sport nap van,Naponta a futtatóban. Ki láthatja, kedvét leli,Hogy lovagol … Olvass tovább

FEHÉRBLÚZ Fehérblúz, és mély dekoltázs,Emlék maradt, régen az már.Sokszor megjelenik nekem,Kacérkodva játszik velem. Benne mintha labda volna,Elrejtve a ruházatba.Kikívánkozott az onnan,Látványával mutatóban. Cifracsipkével övezve,Szemrevalónak díszítve.Megakadt a szemem rajta,Ott is maradt, csak úgy falta. Próbáltam én visszafogni,Ildomosan korlátozni.De ösztönöm előbb való,Így nem lettem, hitványcsaló. Szemeimet legeltettem,Vagy tán bámészkodva néztem.Fantáziám gyorsra kapcsolt,Így voltam én elevenholt. Isten jutott … Olvass tovább

ÍROK Írok sok-sok fejezetet,Valós, igaz emlékképet.Mik felgyülemlettek bennem,Papírra vetni igyekszem. Reggelente korán kelek,Velem ébrednek ötletek.Szabadulnék, de nem tudok,Gyötörnek a gondolatok. Meghányom-vetem azokat,Félreteszem, ami várhat.Végül, egy, hatalmába kerít,Nincs menekvés, az kényszerít. Agyam pörög, mint egy óra,Lüktetve, és zakatolva.Az első szó megjelenik,A papíron elém tűnik. Nézem, közben, gondolkodom,Gondolatim rangsorolom.Szavakat, szavak követik,Emlékeim összegyűjtik. A sorok, így szaporodnak,Egymás után … Olvass tovább

AZ EMLÉKEK VISSZATÉRNEK Az emlékek visszatérnek,Mint ékkövek megjelennek.Átformálják hangulatod,Megmutatják régi arcod. Összehasonlítást tesznek,A koroddal nem törődnek.Ami szép volt eléd hozzák,Örömödet úgy fokozzák. Lépten-nyomon melléd állnak,Kísértenek, veled hálnak.Álmaidban kacérkodnak,Elragadnak, varázsolnak. Múltadban kalauzolnak,Régi úton veled járnak.Talán tanácsot is adnak,Milyen legyen, majd a holnap. Ahogy éled napjaidat,Holnap már az lesz a múltad.A jövődet úgy építsed,Múlttá lesznek, kísértenek. Szabadulni … Olvass tovább

A HÁZ Mindenfelé, házak vannak,Sorban egymás mellett állnak.Két sor szemben van egymással,Utca lesz így, sok szomszéddal. Rossz szomszédság török átok,Regélik a közmondások.Nincsen oly hely, nem is volt tán,Ahol pletyka sosincs talán. Leselkedők kifigyelik,Hova ki, és mért érkezik?Meddig marad, mikor megy el,Világosban, vagy sötéttel? Ha az éjszakát ott tölti,Kutatják, hogy mért teheti?Rokonféle, vagy mostoha,Ez a kérdés, … Olvass tovább

A HÁZ Mindenfelé, házak vannak,Sorban egymás mellett állnak.Két sor szemben van egymással,Utca lesz így, sok szomszéddal. Rossz szomszédság török átok,Regélik a közmondások.Nincsen oly hely, nem is volt tán,Ahol pletyka sosincs talán. Leselkedők kifigyelik,Hova ki, és mért érkezik?Meddig marad, mikor megy el,Világosban, vagy sötéttel? Ha az éjszakát ott tölti,Kutatják, hogy mért teheti?Rokonféle, vagy mostoha,Ez a kérdés, … Olvass tovább

EGY DAL… Egy dal, egy csók, és egy emlék,Rég volt, de mégis megigéz.Feltör a múlt, s jövőbe néz,Visszatér, mintegy álomkép. Hangfoszlányok előjönnek,Összeállnak, felcsendülnek.Füleimben megszólalnak,Régi dallamot játszanak. Szárnyalva szívemig érnek,Ott egy kissé megpihennek.Majd útjukra elindulnak,Mint egykoron behálóznak. Megjelensz távoli képben,Fiatalon, szépségedben.A zene szól, és mosolyogsz,Szót sem szólsz, és nem távolodsz. Ott állsz, mintha reám várnál,Karjaidba befogadnál.Vagy … Olvass tovább

ANIKÓNAK ÉS ANCSÁNAK Anikónak és Ancsának,Verset írni jó gondolat.Szakácsnők ők, mind a ketten,Ahol naponta étkezem. Kritizálni sosem merek,Minden falatot lenyelek.Dicsérettel nem spórolok,Mikor finom lecsót kapok. Receptjüket el sem kérem,Maradjon meg az csak nékem.Megőrzöm így a titkukat,Tőlem ez egy jó gondolat. Szépek és barátságosak,Művészeik a konyhának.Diszkrét, vidám hangulatban,Kedves szóval várnak ottan. Figyelmesek, odaadók,Csodálatos jó alkotók.Főztjük híre, … Olvass tovább

AZ ERDŐ Lúdvári erdő a neve,Maros-partnak büszkesége.Lábjában a víz csordogál,S megállok a folyó-partján. Zavaros vizét figyelem,Közben elmerengek csendben.Ifjútitán gyerkőcökként,Kóboroltunk erdőnk ölén. Szerelemre gyúltunk érte,Azóta se nem feledve.Bent lakozik emlékünkben,Vagy mélyebben, – a szívünkben. Télen, nyáron vár mindig ránk,Szeretettel csodák árán.Arcát sokszor változtatja,Úgy kacsint ránk, barátkozva. Tavasszal, s ősszel megigéz,Felejthetetlen az a kép.A rügyek, hogy megjelennek,A … Olvass tovább