AHOL ÉLEK!

AHOL ÉLEK! Megszülettem, s megérkeztem,Mikor a világra jöttem.Öröm voltam gonddal, bajjal,Tehetséggel, adottsággal. Sok minden volt rejtve bennem,Nem tudhattam, s nem értettem.Fantáziám, mind elzárva,Ott lapult a koponyámba’. Életem több részre oszlott,S közben sok tervem elfoszlott.Ötletekben gazdag voltam,Mégis sokszor, – csak csalódtam. Képzeletem csapongása,El is terelt rossz irányba.Megtudtam azt iskolába,Pofonokkal jutalmazva. Haraggal nem emlékezem,Azt a rosszat elfeledtem.Szép … Olvass tovább

CSILLAGOK!

CSILLAGOK! Tündökölnek fenn az égen,Sok milliárd csillagképben.Mindenkié köztük ragyog,Áldásként rájuk mosolyog. Lehetsz gazdag, vagy tán szegény,Nincs kivétel, – ott van remény.Koldusnak is jut egy csillag,Rátekintve álmodozhat. Szerelmesek is kutatják,Az égboltnak horizontját.Egymást átölelve nézik,Fénylő szemmel, tekintgetik. Az éjszaka vár reájuk,Szimbólum lesz boldogságuk.Mikor végre rátalálnak,Örömittasan suttognak. Esténként hőn felkeresik,Szeretettel becézgetik.Attól fogva csak az övék,Vagyonuk az, komoly érték. … Olvass tovább

KÉPEK!

KÉPEK! A képeim között élek,Ők jelentnek emlékeket.Visszavezetnek a múltba,Ifjú évek mámorába. Az őseim velem vannak,Pedig már régen elhagytak.Egy napon azt vettem észre,Magam vagyok elfeledve. Köröttem ott fenn a falon,Mint megannyi nagyhatalom.Képkeretben, emlékképben,Ott van helyük a lelkemben. Elmerengek némán, csendben,Az időtlen messzeségben.Megjelennek képzeletben,Átölelnek szeretetben. Gondolatom hatására,Elém jönnek, szépen sorba’.A magasból rám nevetnek,Simogatón becézgetnek. Benépesül szobám velük,Talán … Olvass tovább

TERVEK, ÁLMOK, EMLÉKEK!

TERVEK, ÁLMOK, EMLÉKEK! A tervek lassan elfogynak,Az álmok, álmok maradnak.Az emlék, emlékbe csap át,Ha egyszer jön – hogy nincs tovább. A múlt kopog az ablakon,Ismerős a hangja nagyon.Az ajtó most még nyitva áll,Olyan, mintegy üres kis vár. Az évek gyorsan elszállnak,Határt szabnak gazdájának.Két évszám közt éldegélek,S az utolsó távol lebeg. Nem láthatom, hol a vége,Amely … Olvass tovább

A TRICIKLI!

A TRICIKLI! Rokona a biciklinek,Csak kereke eggyel több lett.Pedál hajtja mind a hármat,Ki tekeri, gondolkodhat. Hogy fér el most ott széltébe’,Tekintget hát minden fele.A félelem által járta,Ijedtében tátva szája. Nincs gyakorlat, nincs rutinja.Ettől reszket még az ina.Nekiveselkedik mégis,Szerencsében reménykedik. Vigyázzon ki utána megy,Szembejövő meg kitérhet.Kacsázik a járgányával,Lassan halad indulattal. Bátorsága erőre kap,Sebessége fokozódhat.Felfogja azt nagy … Olvass tovább

TÁVOLODOM!

TÁVOLODOM! Észreveszi, ki arra jár,Két szám hiányzik a fejfán.A lakója távol van még,Kegyes hozzá fent a nagyég. Járom utam mosolyogva,Nem gondolok a halálra.Amikor csak emlék leszek,Elsétálok, s messze megyek. Életemben jóra vágytam,Majdnem mindent meg is kaptam.Visszatekintek a múltra,Élményem csokorba rakva. Megjártam ott sok állomást,Ittuk Bacchusnak italát.Koccintottunk szebb jövőre,Vidám, és szép, cifra nőkre. Megy a vonat … Olvass tovább

AZ IDŐ MEGÁLLT! – Dr. Balázs György emlékére

AZ IDŐ MEGÁLLT!Dr. Balázs György emlékére Elment egy barát, s távozott,Egy óra maradt vele most.(A) búcsú szavai hangzanak,S a harangok neki szólnak. A jövő, a múltba csap át,S elmondunk még egy Hozsannát.Az emlékezés körül vesz,S legördül egy fájó könnycsepp. Hogy ki volt ő? – Az, bennünk él!Egy igaz ember, és remény.Reményt fűztek hozzá sokan,Kiket oktatott … Olvass tovább

NŐNAP!

NŐNAP! Ünnepel a világ népe,Gyengébb nemre emlékezve.Lányok, anyák, és nagymamák,Nektek mondunk, most Hozsannát. Mióta a világ, világ,Nélkületek nincs boldogság.Ezért minden évben újra,Emlékezünk, fejet hajtva. Fejet hajtunk előttetek,Nevelitek gyermekünket.Gondjainkat viselitek,Nem ismertek lehetetlent. A családot összetartva,Boldogságot varázsolva,Szebb napokat teremtetek,Áldjon Isten benneteket. A múlt, jelen, és a jövő,Rólatok szól, sok szép idő.Gyenge nőkben erős lélek,Szívetekben hű érzelmek. Hű … Olvass tovább

AZ ÁTKOZÓDÓ!

AZ ÁTKOZÓDÓ! Átkozódik, szitkozódva,Műveltsége azt diktálja.Nevetségtárgyává válik,S közben két szeme szikrázik. Unós-untalanul mondja,Ocsmány szavait sorolja.Tán a halálát is várja,Akinek szól céda átka. Barátai meghallgatják,S háta mögött kigúnyolják.Rosszindulat sokasága,Ebből áll minden órája. Napjainak öröme az,Hogyha árthat, neki malaszt.Gúnyolódva araszolgat,Szép szavakat hátra nem hagy. Sötét lelke, szíve gonosz,Minden percben csak ostoroz.Mézes-mázos szavaival,Céloz, s talál gonoszsággal. Keres, kutat … Olvass tovább

TEHETSÉG!

TEHETSÉG! Adomány ez embereknek,Sokan ezzel visszaélnek.Nem aknázzák ki sohasem,Kallódásuk értelmetlen. Öröm, áldás, vagy csak teher,Kutathatná minden ember.Hogy belsőnkben mi lakozik,Vajon miért szunnyadozik? Ki próbálja, és csődöt mond,Bosszankodnia kár, – nem gond.Kimagasló tehetséggel,Keveset áldott meg Isten. Egyet sokaknak nem adott,Szorgalmat, kitartás ahhoz.A nélkül pedig elveszett,Minden kátyúba érkezett. Vért izzadnak művészeink,Előadók, tudósaink.Az eredmény soká várat,Ne építsünk homokvárat. … Olvass tovább